Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Döntvénytár. 15 Mindezekre való tekintettel és figyelembe véve azt. hogy az .•elsőbíróság kitörlést rendelő végzését megtámadó ifj. S. Gyula a esatolt születési anyakönyvi kivonattal az átruházó S. GyulátóJ \aló törvényes leszármazását igazolta, az ő, mint ezáltal jogosított fél kérelmére az elidegenítési és terhelési tilalom kitörlésérc -irányuló kérelmet el kellett utasítani. J = Fideicommissum inter vivos esete : élők közti szerződésbe foglalt, harmadik javára szóló váromány kikötése, melynek dologi hatályát a Kúria elismeri (harmatlik javára szóló dologi szerződés !) Mjogi Dtár X. 38. sz. és jegyzete és u. o. 17(1. sz. Itt tehát voltakép nem valódi elidegenítési tilalom esető forog fenn, hanem olyan dologi váromány, amely elidegenítési tilalom nélkül is ipso jure érvényesül, épúgy miként az utóörökösi váromány. Nevezetes a fenii, döntésben, hogy az élők közt harmadik javára szóló várománykikötést maguk a •;zerződő felek sem szüntethetik meg, ha a várományos már életben van, habár a váromány esete még be sem állott. (A harmadik javára szóló kötelmi szerződések körében a Ptk. tvjav. biz'., szov. 811. §. az igéretvevő rendelkező jogát a feltétel beálltáig tartja fenn.) A Fideicommissum inter vivos szerkezetére nézve I. Urosschmid Fejezetek l. k. (2. kiad.) 101. I. — Az elidegenítési tilalom dologi hatályú kikötéséről I. Mjogi Dtár XIII. 66., -Ml- 7b., iU., X. -!>.. 30., 38., IX. 34, 208., VIII. 136., 178. 12. Holtnaknyilvúnítás visszaluitó hatálya a korábban lefolytatott örökösödési eljárásra, amelyben a holtnak nyilvánított még élőként vétetett számba. (Kúria 1921. okí.18. I». I. 1898/1921. sz.) A kir. Kúria: A másodrendű felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az öröklési jogosultságnak egyik előfeltétele az. hogy az öröklésre hivatott az öröks'ég megnyíltának időpontjában életben legyen. A megállapított és meg nem lámadott lényállás szerint a másodrendű felperes férjének S. Istvánnak elhalálozási idejét a jogerős holttányilvánítási ítélet az 1917. dec, Ml. napjának d. u. 12 órájában állapította meg, míg Si. István édesatyja S. Ádám 1919. január (>. napján hall meg. Minthogv a holtlánvilvánílás a meghalással egyenlő joghatál\u, a fellebbezési bíróságnak ehelyütt is elfogadóit helyes indokolása szerint a felperes férje S. István, ennek atyjától S. Ádámtól az örökségnek meg nem nyílása, folytán mit sem örökölhetett, minek folytán a másodrendű felperes a. néhai férje atyjának ha.gvatéki vagyonára özvegyi jogot sikerrel nem .érvényesíthet