Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

108 Magánjogi Döntvénytár. szándékosan vagy vétkes gondatlanságból a kár származott és a bizottság azon tagjai, akik a törvénytelen határozathoz járultak, a törvényhatóság csak másodsorban, akkor felelős, ha a károsult az elmarasztalt tisztviselő vagyontalansága miatt kielégítést nem nyerhetne, vagy nem lehetne kideríteni, hogy a sérelmes határozatra kik szavaztak. De a tisztviselők és a bizottsági tagok is osak akkor tartoznak kártérítéssel, ha a kár szabályszerű jogorvoslattal elhárítható nem volt. Téves felpereseknek az a jogi álláspontja, hogy a főváros tanácsát az idézett törvény 116. §-nak második bekezdése értelmében az egyes lisztviselőkétől eltérő tárgyi felelősség terheli, amelynek egyedüli feltétele a hozott határozatnak a törvénytelen, sérelmes volta — mert az idézett törvény a törvénytelen határozathoz járuló bizottsági tagoknak a károsulttal szemben való egyetemleges — egymás között pedig egyenlő felelősségét mondja ki, de a tanáccsal szemben a tisztviselőkétől eltérő, tárgyi felelősséget nem állapít meg. Nem változtat ezen a fentebb idézett törvény 116. §-nak első bekezdésében foglalt az a rendelkezés sem, amely a meghagyás szerint eljárt tisztviselőt a kártérítés alól mentesíti és a kártalanítási kereseteket azok ellen irányítja, akik a törvénytelen cselekvést elrendelték, mert ezek is tisztviselők, vagy bizottsági tagok, de nem maga a törvényhatóság. Minthogy ezek szerint a kártérítés iránti kereset a fennforgó esetben elsősorban az ügyben eljárt tisztviselők ellen és ezek ellen is csak abban az esetben lelt volna sikerrel megindítható, ha a kár szabályszerű jogorvoslattal nem lett volna elhárítható, amire pedig a szabályrendelet módot nynjtott és azt felperesek igénybe is vették, ennélfogva alperes törvényhatóságnak elsősorban történt perbevonása a fentebb idézett törvény rendelkezéseibe ütközik. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság jogszabályt, amikor az alperes kártérítési kötelezettségét meg nem állapította, minthogy azonban ítéletének indokolása részben jogszabályokat sért az alperes csatlakozási kérelmének a fentebb kifejtettek szerint helyt kellett adni, ellenben a felperesek felülvizsgálati kérelmét, mint alaptalant, el kellett utasítani és felpereseket a Pp. 543. §-a értelmében a sikertelen felülvizsgálati kérelmükkel az alperesnek okozott költségben el kellett marasztalni. E jogi álláspont mellett a felperesek felülvizsgálati kérelmében és az alperes csatlakozási kérelmében foglalt többi panaszok tárgytalanokká válván, azok elbírálása mellőztetett.