Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánogi Döntvénytár. 103 mében állította volna is ki a lemondó okiratot, ez a körülmény nem volna alkalmas a lemondás érvénytelenítésére, mert a lemondás az apának anyagi helyzetére utaló kérelem folytán erőszak vagy fenyegetés nélkül a gyermeki jó érzést az anyagi bajokkal küzdő apa iránt felkelleni iparkodó reábeszélés eredménye volt és ily körülmények közölt az alperesnek, a felperes személyére közvetlenül fenyegető veszélyt egyébként sem tartalmazó fenti kijelentése a lemondás érvénytelenítésére alkalmas kényszernek nem minősíthető. A felperesnek a további panasza az, hogy a gyámhatóságnak a felperest nagykorüsító határozata tulajdonképen az örökségről való lemondás burkolt jóváhagyása volt és ezt a határozatot a gyámhatóság megtévesztés folytán hozta, mert az alperes azt arra a később be nem váltott Ígéretre alapította, hogy a felperest a cégbe beveszi, ez a határozat tehát érvénytelen, aminek kimondása az 4 877 : XX. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdése értelmében a bíróság feladata. Ez a panasz szintén alaptalan, mert helyes a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy az örökségről való lemondás már a felperes jogerősen kimondott nagykorúságának idejében következett be, a nagykorúsítás iránt előlerjesztett kérelem okainak vizsgálata pedig kizárólag a közigazgatósági hatóság hatáskörébe tartozik, az 1877: XX. t.-c. 113. §-a alkalmazásának pedig helye nincs. = L. az előbbi 68. sz. esetet. 70. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint kártérítéssel tartozik ugyan az a férfi, aki házassági igérettételével, vagyis csábítással hajadon leányt szüzességétől megfoszt, de az ily nőnek sincs kártérítéshez jogos igénye abban az esetben, ha azzal a férfival, aki szüzességét elvette, utóbb ágyassági viszonyt folytat. (Kúria 1922. febr. 22. P. III. 3257/1921. sz.) A kir. Kúria: Felperest felülvizsgálati kérelmével, az alperest pedig csatlakozási kérelmével elutasítja. . Indokok: Felperes arra alapította kártérítés megítélésére