Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

Magánjogi Döntvénytár. 71 is támogatja az eddig előadottakban kifejtett felfogás helyességél; mert általában kártérítésről, kárpótlásról, kártalanításról szól. Van ugyan az indokolásban néhány hely, amelyből az ellenkező felfogásra lehetne következtetni. így a 2. ,^-ra vonatkozó indokolásban ez áll: «azon személyek, kiket az elhalt eltartani köteles volt, a vaspályatársaságtól követelhetik, hogy az elhunyt helyében és oly mértékben, mint ez kötelezve volt, eltartásukról gondoskodjék)*. Ez a kijelentés nem fedi azonban a % §. 2. pontjának szövegét, amelynek fentebb megállapított helyes értelme az, hogy a fizetési kötelezettség csupán az elhunyt keresményének keretén belül mozoghat és kártérítési természetű. Ha pedig a törvény szövege és javaslatának indokolása között eltérés van, kétségtelen, hogy a törvény szövege az irányadó. Az 1874 : XVIII. te. javaslatának indokolása továbbá az 5. §-ra vonatkozó részében a baleseti járadék leszállításának vagy felemelésének okaként általában utal arra, hogy a járadékot megállapító «ítélet után a sérült anyagi helyzete javulhatott)), vagy hogy ((helyzete az ítélet után még rosszabbra)) fordulhatott, vagyis az indokolás idevonatkozó része az 5. §-nak azt az értelmet látszik tulajdonítani, mintha ez a §. nemcsak a járadékot élvezőnek sérült állapotában, hanem általában anyagi helyzetében bekövetkezett változások alapján is megengedné a járadék megváltoztatását. Az indokolásnak az o. §-ra vonatkozó idézett része azonban szintén azért nen) vehető figyelembe, mert ellentétben áll a törvény szövegével, jelesül az 5. §. világos szavaival. Az o. §. ugyanis csak azoknak a körülményeknek lényeges megvál.tozásához köti a megítélt járadék utólagos megváltoztatását, amelyek «a megállapítás indokául szolgáltak)), ezek között pedig a járadék eredeti megállapítása alkalmával a sérült anyagi helyzetének később beálló megváltozása nem szerepel, hanem csupán a baleset idejében élvezett keresménye és keresőképességének megfogyatkozása vagy teljes elvesztése. Mindezek arra indították a jogegységi tanácsot, hogy döntését a felvetett elvi kérdésben a jelen határozat rendelkező része értelmében hozza meg. Kelt és hitelesíttetett a kir. Kúria I. jogegységi tanácsának 1921. évi október 3. napján tartott ülésében. t i * * — Az V. tanács 931/19:21. sz. a. határozatát I. Mjog Tára II. 7ü. sz. A VI. tanács állandó gyakorlatára nézve I. Mjogi Dtár XII. i. sz., Mjög Tára I. 88., 89. sz. A jogegységi határozat éles bírálatát I. Staud Mjog Tára II. 199—205. II. L. továbbá Lőw Tibor, Beck Salamon és Ludvig Rezső cikkeii a Jogt. Közi. 1921. november 13. sz.