Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)
Magánjogi ÍJötiliuhiylár, (Kúria 1921. máj. 4. I*. í. 5281921. sz.) A kii-. Kúria: A felperes felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja és a peres felek között Nemespéeselyen 1919. október 14. napján kötött adásvevési szerződést felbontja, ebből folyólag a szerződés tárgyául felsorolt b—i 289. sz. tjkvben sz. a. felvett ingatlanokra a tulajdonjogot Cz. Gábor felperes javára megítéli és a felperest feljogosítja, hogy a fenti ingatlanokra tulajdonjogának nyilvánkönyvi bekebelezését ezen ítélet alapján az illetékes telekkönyvi hatóságnál kérhesse, alperest pedig ennek tűrésére és arra kötelezi, hogy ezeket az ingatlanokat 15 nap alatt végrehajtás terhével a felperes birtokába'bocsássa stb. Indokok: Nem vitás tényállás, hogy felperes a rendelkező részben jelzett keletű, adásvevési szerződésnek címzett okirattal a fent felsorolt ingatlanokat leányának az alperesnek ajándékozta. A fellebbezési bíróság tényállásként azt állapította meg, hogy az alperesnek férje és ennek testvérei a felperest és ennek nejét — az alperes szülőit — megverték, de hogy alperes — aki szintén a közelben tartózkodott — a bántalmazásban tettleg nem vett részt. Alaposnak találta ... a kir. Kúria a felperesnek azt a felülvizsgálati panaszát, amely szerint a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy a felperes és nejének az alperes férje által történt megverelését nem fogadta el az ajándékozási szerződés hatálytalanításának jogalapjául azért, mert a férjei a felperes meg nem ajándékozta. Az ajándékozás, mint pusztán bőkezűségből nyújtott ingyenes vagyonjuttatás a megajándékozottra — az ajándékozó irányában — a hálás jó érzésnek megfelelő magatartás erkölcsi kötelességét rója ez okból a megajándékozottnak az ajándékozóval szemben tanúsított durva hálátlansága anyagi jogunk szerint, az ajándékozási szerződés hatálytalanítására jogalapul van elfogadva. Az együttélő házastársak által folytatolt teljes benső életközösségnél togva, a házasfelek egyikének nyújtott anyagi előny élvezetében rendszerint a másik házastárs is részesül és így — már ezen körülményre tekintettel — a megajándékozott félnek házastársa is erkölcsileg legalább is arra van kötelezve, hogy az ajándékozóval szemben mindennemű sértő viselkedéstől tartózkodjék, nehogy a házastársának juttatott ajándék élvezetére érdemetlenné váljék. Fokozottabb mértékben áll fenn a házasfeleknek fentebb vázolt erkölcsi kötelessége a házastárs szülőivel szemben, mert a házasság, mint a kölcsönös szereteten és megbecsülésen alapuló, alapvelő társadalmi jogintézmény erkölcsi tartalmából folyólag,