Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

ződés szévegtartalma szerint is az eltartás' nem teljesítése vagy megtagadása esetében annak készpénzbeli ellenértékét köteles megtéríteni. A Kúria a fent idézett tartalmú szerződés vonatkozó részét akként értelmezi, hogy alperes.az eltartásnak csakis természetben való kiszolgáltatására kötelezte magát arra az esetre is, ha felperesekkel közösen és együtt nem laknék és a tartás kiszolgáltatását megtagadná. (. . . Mint a fejben ...)'. Ebben a vonatkozásban pedig a fellebbezési bíróság a lényegében meg nem támadott és itt is irányadó ténymegállapítása szerint — csak azt fogadta el bizonyítottnak, hogy az 1919. évi április hó elején alperes és elsőrendű felperes (az atya) közölt egy burgonyaverem felbontása alkalmával civódás támadt és alperes nővére elsőrendű felperes védelmére kelve, alperest arcul ütötte, aki az ütést viszonozta és amikor erre elsőrendű felperes alperes nővérének — a kezében volt vasvillát — azzal a kijelentéssel, «szúrd le vele a gazemberl» át akarta adni, alperes avasvillát elsőrendű felperes kezéből kirántotta, amely rántásra azután az elsőrendű felperes eleseit. Ez az egyedül bizonyított eset azonban — a kir. Kúria megítélése szerint — nem tekinthető olyannak, mely felperesek részéről a tartásnak természetben való elfogadását leheletlenné tenné és pedig annál kevésbé, mert alperesnek kérdéses ténykedését is tulajdonképen az elsőrendű felperes idézte elő azzal a cselekedetével, hogy a kezében volt vasvillát az alperes nővérének az idézett fenyegető szavakkal adta át. De a felekhez hasonló társadalmi állású és műveltségű emberek között mindössze csakis egy ízben előfordult ilyen természetű torzsalkodás egyébként sem alkalmas annak a megállapítására, hogy a tartásra jogosított felperesek emiatt a tartást természetben el nem fogadhatnák. E^ek szerint tehát felperesek ezidőszerint a készpénzben teljesítendő eltartást sem az A) alatti szerződés, sem a felhívott jogszabály alapján sikeresen nem igényelhetik, amiért is a fellebbezési bíróság az A) alatti szerződés téves értelmezésével és az idézett anyagjogi szabály helytelen mellőzésével állapította meg alperesnek a készpénzben teljesítendő tartásra vonatkozó kötelezettségét és kötelezte alperest tartásdíj fizetésére, amiéri is a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét a rendelkező rész értelmében megváltoztatta. Alperes a vállalt eltartást a fellebbezési bíróság meg nem támadott ítéleti tényállása szerint felpereseknek 1919. évi október haváig terjedő időre természetben már teljesítette és e per folyamán is, a tartásnak természetben való kiszolgáltatását felajánlotta és azt teljesíteni most is kész.