Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

Magánjogi Döntvénytár tárgyaknak forgalmi értéke az 1910. évben volt forgalmi értékekkel szemben teljesen eltolódolt, erre pedig az 1910. évben a szerződés megkötésekor, a szerződő felek, tehát a felperesek sem gondolhattak, hanem az akkori normális gazdasági viszonyoknak, jelesül a pénz akkori vásárlóképességének alapul vételével és^a normális forgalmi áraknak figyelembe vételével állapították meg a szóban lévő ingatlanok vételárait; kétségtelen, hogy a forgalmi értékeknek időközben bekövetkezett rendkívüli eltolódásával a szerződés megkötésekor a felek által célbavett anyagi érdekkiegyenlítés lehetetlenné vált, hanem az a helyzet állott elő és az forog fenn ma is, hogy egyfelől a felperesek vagyoni romlása következnék be, másfelől alperes meg nem engedett vagyoni előnyhöz jutna, ha a vételi jog a szerződés szerint hatályosulna, A fellebbezési bíróság tehát helyesen, jogszabálysértés nélkül mondotta ki, hogy alperes a szerződésben 170,000 R-ban megállapított vételár felajánlásával és lefizetése ellenében vételi jogával most nem élhet: és ily döntés mellett a viszonkeresetnek elutasítása is jogszabálysértés nélkül történt. Ebben a vonatkozásban tehát az alperest felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani. Alperes azonban felülvizsgálati kérelmében és a mai napon megtartott szóbeli tárgyaláson a gazdasági lehetetlenülés fennforgása esetén is kérte az ingatlanok átadását azért az árért, melyei a bíróság a körülmények és gazdasági viszonyok mérlegelése mellett meg fog állapítani. Ily kérelemnek kell tekinteni alperesnek fentebb felhívott, az 1920. május 8-án tett nyilatkozatát is. Ezt az alperesi kérelmet felperesek a mai tárgyaláson lelt felszólalásukban nem ellenezték, sőt végső esetre maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy a vételi jog tárgyának mostani ériéke bíróilag megállapíltassék. Minthogy a véleli jog gyakorlásának végső határideje még nem járt le, mert felperesek lekötöttsége 1922. november 1-éig terjed; minthogy továbbá alperesnek eddigelé gyakorolt véleli joga a fentiek szerint hatályossá nem vált, ez a hatálytalanság pedig a mindkét peres fél cselekvési körén kívül eső mostani gazdasági közállapotoknak a kövelkezménye; a kir. Kúria peres feleknek a mai szóbeli tárgyaláson tett, fent ismertetett egyező kérelmére tekintettel úgy találta, hogy alperes vetéli jogát helyesen csak ma gyakorolta, amidőn az ingatlanoknak mai forgalmi * értékét ajánlotta fel és ezt felperesek elfogadták. A per ily állásában a peres felek egyező előadásának és kérelmének megfelelően a pervita jogalapjaként közbenszóló ítélettel azt kellelt megállapítani, hogy alperes vételi jogát az ingat-