Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

í-2 Magánjogi Döntvény tár. nyára beállott rendkívüli értékeltolódásra hatályosan nem hivatkozhatik. Magábanvéve a háborús állapot fennforgásából és ennek következtében észlelhető kisebbmérvű éi'tékeltolódásból, mint aminő köztudomás szerint 1910. év kezdetén volt, a dolgok értékének rendkívüli mérvben való kialakulását előre látni azonban nem lehetett. Úgy a háború tartama, mint a hadviselő felek sikerei vagy vereségei erre rendkívüli befolyással vannak. Ezekhez képest növekszik avagy csökken ugyanis a háborúhoz szükséges^ javak fogyasztásának mértéke és ezek halnak ki a háborús fél társadalmának termelési képességére és arra vonatkozó akaratára. Mind olyan tényezők ezek, amelyeknek bizonytalan összehatását emberi elme, a legnagyobb gondosság mellett sem képes előre felismerni. Alapos tehát alperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság nyilvánvaló téves következteléssel jutott, egyedül abból kiindulva, hogy peres felek a háború harmadik, helyesebben második évében kötötték a szerződést és hogy vételárul az akkori érték kétszeresét határozták n\eg, arra, hogy alperes a beállott értékel tolódást nemcsak, hogy számításba vette, de azt a legkisebb gondosság melleit előre is láthatta. Minthogy pedig a fellebbezési bíróság jogi álláspontjánál fogva szükségtelennek tartotta az alperes részéről a kereseti igénynyel szemben előadott annak a ténynek a megállapítását; hogy a vételi jog gyakorlásakor az ingatlan értéke a meghatározott vételárat kétszázszorosán meghaladta és így a vételi jognak most való gyakorlása esetén alperes nagymérvű vagyoni romlásnak volna kitéve; minthogy nyilvánvaló, h«gy peres felek a szerződésbeli vételi jog kereseti gyakorlására vonatkozólag abban a fellevésben állapodtak meg, hogy az arra kikötött időben a gazdasági viszonyok nem fognak előre nem látható rendkívüli nagy és a szerződés teljesítését lehetellenílő változást szenvedni, mert ellenkezőleg a szerződés teljesítése esetén, a vételi jog gyakorlására jogosított aránytalanul nagy vagyoni haszonhoz jutna, míg az ingatlan tulajdonosa aránytalanul nagy vagyoni kárt, esetleg nagyobbmérvű anyagi romlását előidéző károsodást szenvedne; minthogy különben is a szolgáltatás gazdasági lehetetlenné válásához már elegendő a szolgáltatás értéke és a viszonérték között feltűnő és a forgalomnak a jóhiszeműségben és bizalomban álló tisztességével és a méltányossággal össze nem egyeztethető aránytalansága; stb. A fellebbezési bíróság ítéletét a Pp. 543. §-a alapján feloldani és ezt további eljárásra, valamint új határozathozatallá utasítani kellett.