Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

Magánjpgi Döntvénytár. III. (Kúria 1921. jún. 30. P. III. 1544 1921. sz.) A kii*. Kúria: Közbenszóló ítélettel az alperes felülvizsgálati kérelme következtében a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy alperesnek az 1910. évi február hó 15-én kelt és B) alatt csatolt bérleti szerződésben megjelölt ingatlanokra vonatkozó vételi jogát (opció) az ingatlanok mai (i 921. jún. 30-ika) értékének megfelelő összeg lefizetése ellenében megállapítja, s ennek következtében a pert további tárgyalás és ítélethozatal végett a fellebbezési bírósághoz visszautasítja. Indokok: A felek között nem vitás, hogy a köztük fennálló jogviszonyt a B) alatti bérleti szerződésben telekkönyvilee körülírt ingatlanok tekintetében a Budafokon 1910. február 15-én kelt ez a bérleli szerződés szabályozza. K bérleti szerződés értelmében az azokon lévő ötszobás nyári lakást a sósborszeszgyár és szappangyár céljaira szolgáló épületeket, valamint a szomszédos telekhez tartozó ház alatti pincehelyiséget 9700 K évi bér mellett felperesektől alperes 1910. november 1-élŐI számított 12 évre, vagyis az 1922. november 1-éig terjedő időre bérben tartja; továbbá e szerződés 11-ik pontja szerint felperesek a bérbui jogviszony egész tartamán belül gyakorolható opciót, vagyis vételi jogot biztosítottak alperesnek arra nézve, hogy alperes jogosítva van az ingatlanoknak készpénzfizetés ellenében való megvételére, még pedig 1912. november 1-éig 100,000 K, 1917. november hó 1-éig 165,000 K, azután 170,000 K vételáron. Felperesek egyúttal beleegyezésüket adták, hogy alperes javára a bérleti jog és az elővásárlási jog helyesen vételi jog(opció) telekkönyvileg bekeblezlessék és az elidegenítési és terhelési tilalom velük szemben feljegyeztessék. A fellebbezési bíróságnak meg nem támadott ítéleti tényállása szerint alperes a szerződés 11-ik pontjában körülírt vételi jogával 170,000 K felajánlása mellett 1919. január havában élni kívánt, amivel szemben azonban felperesek az alperes ellen 1919. P. XI. 31,166. sz. alatt pert indítottak, amelyben ítéletileg azt kérték kimondatni, hogy alperes vételi jogát csak 400,000 K vételáron gyakorolhatja, ilyen értelemben való nem gyakorlás esetén pedig 15 nap múlva ez a joga megszűntnek nyilváníttassák. Felperesek ezt a pert letelték. Alperes jogi képviselője 1920. január 10-én a /)) alatti levelet intézte felpereshez, amelyben ép arra tekintettel, hogy felperesek az utóbb hivatkozott előző pert letették, tőlük három napon belül bekeblezésre alkalmas okiratot követelt. Felperesek ezt