Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

20 Magánjogi Döntvénytár. Közlönyben 4919. augusztus 15-én közzétett és a közzététel napjával életbe is lépett 3954/1918. M. E. számú rendelete, amely a tanácsköztársaság által kibocsátott 200 K és 25 K-nás bankjegyhamisítványokat méltányosságból azok névértékének csupán Vö-öd része erejéig rendeli törvényes fizetési eszKözként elfogadni. Felperesek keresete a pénzjegyek elértéktelenedése folytán meg nem kapott vételárrész megfizetésére, vagy amennyiben alperes az ügyletet fenntartani nem akarná, az eredeti állapot helyreállítására irányul. A fellebbezési bíróság ítéletében felhívott, 1919. okt. 9-é« kibocsátott 5151/1919. M. E. rendelet 4. §-a értelmében azt a fizetést, amely az 1919. augusztus 15. (a 3954/1919. M. E. rendelet hatályba lépte) előtt történt, nem lehet megtámadni azon az alapon, hogy az ilyen fizetés «fehérpénzben» történt. Ez a rendelkezés azonban a fellebbezési bíróságnak a kir. Kúria által is osztott jogi álláspontja szerint nem zárja azt ki, hogy amennyiben a jogügylet egészben vagy részben jogi fogyatékosságban szenved, azt az érdekeiben sértett fél meg ne támadhassa. Felperesek ebben a tekintetben azt állították, hogy alperes őket ravasz fondorlattal a fehérpénz értéke körül való tévedésükben fenntartotta, a bankjegyhamisítványok valódi lényegére szándékosan megtévesztette akkor, amidőn az elértéktelenedés előtt álló fehérpénzt velők fizetési eszközként elfogadtatta. Felpereseknek ide irányulólag különösen a fellebbezési tárgyaláson kifejtett tényállításainak lényege az, hogy alperes budapesti nagyfuvaros 1919. augusztus 14-én délután tehát az előbb felhívott 3954/1919. M. E. rendelet megjelenését megelőző nap délutánján, annak tudatában, hogy az ú. n. fehérpénz értéke máimásnap lényegesen csökkeni fog, felpereseket hirtelen meglepve, ezeket a magasabb (70 év körüli) életkorban levő, testi és szellemi fogyatkozás (aegkori tabes és elmegyöneeség) miatt elgyöngült szellemi erejű, elzárkózottan falun élő, alsóbb társadalmi állású és műveltségű egyéneket az ő tapasztalatlanságuknak, a fehérpénz sorsáról és lényegéről nem kellő tájékozottságuknak, értelemgyöngeségüknek kihasználásával az azonnal való ügyletkötésre szándékosan rábírta és a 64,000 K vételárat 62,100 K névértékű, erre a célra mesterkélten összeszedett hamis fehérpénzben fizette ki, ami állal Őket 49,680 K erejéig megkárosította. A forgalmi élet tisztességének a jog által védett érdeke a megtévesztés vagy a felismert tévedés esetein kívül is megköveteli, hogy egyik fél se éljen vissza a másik félnek előtte tudvalevő szellemi alárendeltségével, védtelenségével, kedvezőtlenebb gazdasági hel)zetével; ennek folytán a bírói joggyakorlat az ille-