Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

Magánjogi Döntvénytár. 13. Az életjáradék oly igény, amely a m. kir. Kúria 39. számú döntvényében szabályozott adóssági tehertől kúlömbözö: a vételkor már bekebelezve volt — tehát nyilvánvaló — ilyen teher, egyéb kikötés hiányában a vevőre átszáll: e teher megszűntének igazoláséira és törlésére tehát az eladó alperes csak akkor kötelezhető, ha ezt a kötelezettségei magára vállalta. (Kúria 1920. szept. 7. 1852 1920. sz.O 14, Oly esetben, amidőn a természetben kúlömben sem megosztható, helyesebben csak értékének nevezetes csorbítása mellett megosztható ingatlannál, az adás-vételi szándék az egész ingatlan eladására és szerzésére irányul, a vételi úgy let egyik tulajdonostársnak jutalékára nézve sem jöhet létre joghatályosan, ha a szerződéshez nem valamennyi társlulajdonos járult hozzá. (Kúria 1920. ápr. 14. 401 192<>. és ápr. 27. .Vi7 1920. sz.) A ni. kir. Kúria: A felperest leiülvizsgálati kérelmével elutasítja. indokok: Elsőrendű alperes M. András a felperessel szemben oly értelmű kijelentést, mely szerint a kereseti ingatlanból őt illető felerésznek eladásához utólag hozzájárni, illetve az ő felerészét felperesnek eladja, nem tett. Másfelől másodrendű alperesnek (a feleségnek) a férjét illető házrésznek eladására vonatkozó meghatalmazása sem volt, tehát a kereseti házra, illetve mindkét alperesnek közős házára egyfelől a felperes, másfelöl a ház közös tulajdonosai között hatályos adás-vételi szerződés létre nem jött. A fellebbezési bíróság nem sértett tehát anyagi jogszabályt akkor, amikor felperest keresetének a másodrendű alpeiesl illető házrész tekintetében is, vagyis mindkét jutalékára nézve, elutasította, mert abból, hogy a fenti tényállás szerint felperes és másodrendű alperes nem csupán a másodrendű al-