Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

Magánjogi Döntvénytár. egyezzenek. Ha tehát, a M20I1918. M. E. sz. kormányrendelet 1. $-a értelmében, a jogügylet érvényességéhez, sőt az előleges megegyezéshez is, okirat szükséges, ezalatt az okirat alatt csakis olyant lehet érteni, melynek szövegéből az adásvevési jogügyletnek minden lényeges alkotó eleme kitűnik. (Kúria 1920. jún. 28. P. III. 151.3/1920. sz. = Megfelel az adásvételi szerződés períekciójára vonatkozó újabb bírói gyakorlatnak; 1. Mjogi Dtár XIII. k. 14., 42. és 64. sz. eseteit és jegyzeteiket. — V. ö. az előző 1. sz. esettel. 3. A lakásínség és a pénz- és ingatlanérték hullámzása, mint a tulajdonközösség megszüntetését gátló körülmény. — Jogszabály, hogy a közösség megszüntetése csak úgy rendelhető el, hogy az a közösségben levő részesek egyikére se legyen méltánytalan. I (Kúria 1920. jún. 1. P. V. 1063 1920. sz.^ A tényállás szerint a felperes és alperes házastársak; az az ingatlan, pedig, melyre nézve a felperes a vagyonközösség megszüntetését kéri, beltelek: ház, udvar és kert; a házban egy szobából és konyhából álló lakás van s ebben a felperes által elhagyott alperes hat gyermekével lakik, akikről a felperes nem gondoskodik. Ezekhez járul, hogy habár a vagyonközösség megszüntetésénél a tulajdonostársak vagyoni viszonyai rendszerint figyelembe nem vehetők, a jelenlegi viszonyok között mégis súlylyal bír az, hogy az alperes szegényjogon perel, s így okszerűen következtethető, hogy az alperesnek nincs olyan vagyona, amelylyel a ház másik felét megvehetné és ezáltal, avagy a köztudomás szerint nagy mértékben fennforgó lakáshiány miatt más módon magának és hat gyermekének lakást biztosíthasson. A dolog ilyen állásában a m. kir. Kúria is úgy találta, hogy az alperessel szemben a vagyonközösség megszüntetése ezidőszerint a méltányossággal össze nem egyeztethető, már pedig jogszabálv az is, hogy a közösség megszüntetése csak úgy rendelhető el, hog"y az a., közösségben levő részesek egyikére se legyen méltánytalan.