Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

Magánjogi Döntvénytár. birtokba bocsátásának elrendelése még az esetben sem volna a> felperes kérelmén túl terjedő marasztalásnak tekinthető, ha leiperes kifejezetten csak a maga számára követelte volna a birtokot, mert hiszen ez esetben tényleg kevesebb íiéltetelt volna meg a részére, mint amennyit kért, ez a panasz főleg azért nem bír alappal, mert akkor, midőn a felperes birlokbabocsátási, kérelmét világosan tulajdonjogára alapítja, de emellett egyidejűleg maga adja elő, hogy ő csak egyharmadrészben, ellenben elsőrendű alperes kélharmadrészben tulajdonosa a bányáknak, ezt a felperesi kérelmet helyesen a társtulajdonosok közös birtokba bocsátására irányulónak kell venni. Alpereseknek további felülvizsgálati panasza az hogy a fellebbezési bíróság lehetetlen szolgáltatásra kötelezte másodrendű alperest, midőn őt a peres bányák birtokbaadásában marasztalta, hololt ő alperesek szerint soha sem volt az összes bányák birtokában és a művelés alá vett bányaterületeket is röglön elhagyta, amint azokon a részére megengedett munkát elvégezte. Ez a panasz sem jöhet figyelembe, mert az a tényállítás, hogy másodrendű alperes soha sem volt az összes bányák birtokában, az alsóbíróságok előtt nem érvényesíttetvén a Pp. 535. §-a szerint a jelen eljárásban már ez okon sem hozható fel, de különben sincs összhangban a fellebbezési bíróság ellenkező ténymegállapításának alapjául szolgáló 4. alatti szerződéssel, amely szerint elsőrendű alperes az összes peres bányákban engedte meg másodrendű alperesnek az érclermelésl és a kitermelt érc elszállítását; és mert másodrendű alperes még az esetben is, ha a jogellenesen kezén tartolt bányák visszabocsátása iránt történt megperlése után ezek művelésével-valóban fellfagyotl is, mivel a bányákat a haszonvélelükre jogosult felperesnek ki nem adta, sőt állítása szerint ezt a köteles kiadási magára nézve épen azáltal telte lehetetlenné, hogy a bányákat egészben vagy részben kizáróan elsőrendű alperesnek közvetlen haszonélvezetébe engedte vissza, ezzel a saját jogellenes magatartásából következően felperes irányában fennálló és a megtámadolt ítéletben kimondott kötelezettsége alól meg nem szabadulhatott és ha e kötelezettségét a saját hibájából csakugyan nem tudná teljesíteni, ennek csak az lenne a következménye, hogy a felperessel szemben ezért is felelősséggel tartoznék. * * = A megperelt birtokos kötelessége nem «dimitterc rem», hanem «cx— liibere» ; v. ö Grosschmid (Zsögöd) Fejezetek 1. 6. §. (6.) jegyz.