Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

Magánjogi Döntvénytár 53 nélkül teljesített ennek háztartásában és gazdaságában munkálatot. Ezeknél az okoknál fogva nem sértett tehát a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt, amikor felperest az 1907. évi július hó 15. napját megelőző időben teljesített munkadíj iránti követelésével elutasította. Atiérve most már az 1907. évi július hó 15. napját követő, tehát az alperesnek az alperes fiával törvényes házasságra lépése utáni időre követelt díjazás kérdésére, a fellebbezési bíróság erre vonatkozó ítéleti döntésével sem sértett anyagi jogszabáht. A fellebbezési bíróság ítéletében helyesen kifejtettek szerint ugyanis ettől az időtől kezdődőleg már a felperes is a családi kötelékbe lépett; helyesen fejti ki tehát a fellebbezési bíróság azt is, hogy ilyen közeli rokonsági vagy sógorsági kötelékben, különösen pedig a felpereséhez hasonló beházasodás alapján vállalt és teljesített szolgálat díjtalannak vélelmezendő s a díjazás csak erre vonatkozó megállapodás alapján volna követelhető; már pedig ilyen megállapodásra tényállás nem volt megállapítható. A felperes a erre \onalkozó döntést azon az alapon is támadja, hogy ő az alperes hibájából ennek házát kénytelen volt elhagyni s egyébként is férje halála következtében a sógorsági viszony megszűnvén, a díjazásnak ez az akadálya is megszűnt. Helyes emellett is azonban a fellebbezési bíróság döntése, mert az anyagi jogszabályok sértése nélkül mondta ki, hogyha valónak bizonyulna is, hogy a felperes az alperes házát ennek hibájából volt kénytelen elhagyni, a felperest, mint a szülői házba beházasodott liúnak özvegyéi, ha a férje szülőitől különélése jogos volna is, legfeljebb az esetleg érvényesíthető megfelelő özvegyi alapon alapuló szolgáltatás illethetné, de a még a férje szülőinek háztartásában és gazdaságában kifejtett munkálatának díjazását ebben az esetben sem követeHielné. A fent kifejtettekből következik, hogy jogszabálysértés nélkül volt mellőzhető a felperes részéről kívánt bizonyítási eljárás, mert sem az a körülmény, hogy az alperes hívta-e magához a felperest, sem az, hogy a felperes az alperes háztartásában és gazdaságában mennyit dolgozott, a fellebbezési bíróság helyes jogi álláspontja szerint a per sorsára nincs kihalással. Az öröklésre vonatkozó igéret tekintetében a tényállás megállapítása szintén jogszabálysértés nélkül mellőztetett, mert a feleknek egymás közötti családi viszonyában telt ilyen igéret a per sorsára valóság esetében sem bírhatna döntő jelentőséggel. = Ad I. : Mjogj Dtár XII. 200., 162,, XI. 181., IX. 24(1.. VII. 91 , VI. 493., I. 228. — Ad II.: Mjogi Dtár X. 197 199., XII. 101.