Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

Magánjogi Döntvénytár. 123 tkvi térképen a természeti határokkal szemben ki vannak tolva és a telekkönyvi részlethatárok ennélfogva a természetben szomszédos részletet vagy annak egy darabját is magokba zárják, miből folyóan aztán a telekkönyv az ekként helytelenül bezárt idegen területet hibásan annak tulajdonaként mutatja ki, akit a kitolt határú részlet illet; ilyenkor a hiba nem pusztán a térmérték tekintetében, hanem a hibásan bezárt idegen terület tulajdonjogának helytelen bejegyzésében is állván, a lelekkönyvezeti jogállást érintő erre a helytelenségre — a jóhiszemű jogügyleti szerzés és az előírt többi előfeltétel fennforgása esetén — a telekkönyv közhitelessége már kiterjed. Mindamellett a jelen esetben az alperesek még sem hivatkozhatnak sikeresen az Optk. 1467. §-ában meghatározott elbirtoklási, helyesen kizárási határidő leteltére. Mert a telekkönyvi rendelet 3. és a fennforgó ügyre vonatkozólag az 1874: XVII. törvény 13. §-ából, illetőleg a tkvi rendelet 149. és 150. §-aiból, valamint a 947 1888. I. M. E. sz. rendelet 8. §-ából kitűnően a hazai tkvi jog szerint úgy az első telekkönyvi felvétel alkalmával, mint a közzétett telekkönyv továbbvezetése során történt bejegyzésnek megtámadását annak ellenében, aki közvetlenül a bejegyzésből van jogosítva, a három évi határidő elmúlása egyáltalán nem zárja ki, harmadik személyek ellenében ez a kizárás az első felvétellel szemben már a három évnél rövidebb hirdetményi határidő leteltével, a telekkönyv továbbvezetése során történt bejegyzéssel szemben pedig a 947 1888. I. M. E. sz. rendelet 8. §-a esetében szintén sokkal rövidebb, egyébként pedig a három évi határidő elmultával áll ugyan be, de mindig csak oly fellétel alatt, hogy a kizárási határidő leteltére hivatkozó harmadik személy akkor, mikor a megtámadott bejegyzés alapján további dologi jogot szerzett, ama bejegyzés helyessége tekintetében jóhiszeműen volt. Ehhez képest tehát elsőrendű alperes, aki a felperes által megiámadott betéti bejegyzésből közvetlenül származtatja tulajdonjogát, a szóbanforgó kizárási haláridő elmultára egyáltalán nem hivatkozhatik. A támadó felperessel szemben harmadik személyként fellépő másodrendű alperesnek pedig ez a hivatkozás azért nem használhat, mert ő akkor, mikor az elsőrendű alperestől az említett bellelek tulajdonjogát telekkönyvileg megszerezte, abból a körülményből, hogy az épület kiszökellésének céljára használt csekély résztől eltekintve, a peres területek hosszú idő óta állandóan közterületül szolgáltak, valamint az általa akkor már ismert jelen keresel nyomán tudta vagy legalább kellő gondosság mellett tudhatta, hogy a peres területek leiperes tulajdonában állanak, minélfogva szerzése e területekre nézve jóhiszeműnek nem tekinthető.