Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

124 Magánjogi Döntvénytár. Magától értetődik, hogy az a körülmény, mikép a peres területeknek az új telekkönyvbe felvétele az idézett törvény 9. §-ában előírt póthelyszínelés mellőzésével történt, a felvételt telekkönyvkiegészítési jellegétől meg nem fosztja, minélfogva arra az 1874:XVII. t.-c. 13. §-a értelmében a tkvi rendelet 3. §-ának 1. pontja alkalmazást nyervén, a felvétel megtámadását a hirdetményi határidő letelte a másodrendű alperessel szemben sem zárja ki. = Ad II. megerősítése a fenti 09. sz. esetben először kifejezett elvnek. — Ad III. L. Grosschmid Fejezetek I. k. 30. §. b.**) 97. /. A jászkún statútum szerint maradék alatt az örökhagyónak minden vérszerinti rokona értendő. — //. A jászkún asszony közös szerzőnek csak az esetben tekinthető, ha a házastársak az asszony közszerzői voltát szerződésben megállapították, vagy a szerződésben a nő, mint szerzőtárs felvétetett, vagy a nő kimutatja, hogy a szerzésnek alapjául az ő vagyonának jövedelme szolgált. — ///. Amikor a feleségnek a statútum 2. §-a szerint csak egy örökrészre van jogszerű igénye, ennek az örökrésznek a nagysága nem a törvényes örökösök száma, hanem az öröklésre törvénynél fogva hivatott törzsek szerint és az ezeket illető örökrészek arányában állapítandó meg. (Kúria 4920. ápr. 27. P. 1. 90/1919. sz.) A m. Kúria: Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a néhai S. Mihályné után maradt, a hagyatéki leltár letétele alatt felvett, az örökhagyót illető 750 korona takarékpénz tári betétnek Vs (egyharmad) részére az alperesnek hitvestársi örökösödési jogát megállapítja. Indokok: A fellebbezési bíróság ítéletében az van megállapítva, hogy a végrendelet és lemenők hátrahagyása nélkül elhalt S. Mihály hagyatéki leltárában 1. tétel alatt felvett 1500 K takarékpénztári betétet a házastársak együttélésük alatt vagyonuk