Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

122 Magánjogi Döntvénytár. fentemlített 723. sz. betétben jegyeztetett.be, még pedig a városi mérnöki hivatal által készített hiteles felmérés és leírás alapján ; és hogy a mérnöki hivatal tévesen egyesítette a peres területeket az alperesi beltelekkel, mely tévedést az okozhatta, hogy a fent körülírt E. jelű területnek ma a közforgalom céljára szolgáló, akkor azonban elsőrendű alperes által kibérelt része, mint beüvegezett oszlopcsarnok, az F. jelű egész terület periig, szintén kibérlés alapján, mint kávéházi kioszk a mérnöki felvétel idejében az alperesi épülettel tényleg egyesítve lévén, az illető műszaki közegek ezt a tényleges és időleges egyesítést jogi és véglegesnek és az egyesített területeket egyazon tulajdonban állóknak nézték. Miként fent már kiemelve volt, sem alperesek nem hivatkoznak, sem az idézett belétbeli bejegyzés nem utal olyan külön jogügyletre, mellyel felperes a peres területeket elsőrendű alperesre átruházta volna. Alperesek azonban vitatják, hogy ily átruházási ügylet híján is megszerezte elsőrendű alperes a tulajdonjogot egyebek közt azon az alapon is, hogy a javára szóló telekkönyvi bejegyzés hosszú időn át fennállott, illetőleg az Oplk. szólásmódja szerint: ő telekkönyvi birtokban volt és van és így az idézett törvénykönyv 1467. §-ában meghatározott három évi határidő leteltével javára az ügynevezett telekkönyvi elbirtoklás beállott. A Kúria e részben nem teszi ugyan magáévá a másodbírósági ítéletnek (indok II. alatt) azt az álláspontját, mintha a tkvi rendelet 5l. §-ának ama szabálya, hogy a tkvi birtokállási lap a benne felvett részletek térmértékének valóságáért nem kezeskedik, kizárná azt, hogy a szóbanforgó belteleknek a />) alattiban 615 négyszögöllel meghatározott területével szemben az alperesek sikeresen hivatkozhassanak arra, mikép a bellelek a 723. sz. betétben 704 négyszögölnyi térmértékkel lévén kitüntetve, ebben a nagyobb térmértékben a peres területek is az ő javokra vannak telekkönyvezve. Mert az idézett tkvi szabály csak annyit akar mondani, hogy ha a telekkönyv a részletnek határvonalait helyesen tünteti fel, de a területet mérési, vagy számílási hiba vagy elírás folytán a valóságosnál nagyobbnak mutatja ki, akkor az, aki ezen a részleten ügyletileg tulajdont vagy más dologi jogot szerez, a természetben nem létező ezt a területi többletet az elidegenítőn vagy a telekkönyvet közegei útján vezető államon nem követelheti: ami abban leli indokát, hogy a telekkönyv közhitelessége csak a részletek telekkönyvezett jogállását fedi, de azoknak a térmértékére és más külső ismertető jeleire, mint tényekre nem terjed ki. Másként áll azonban a dolog, ha — mint a jelen esetben — a részlet térmértékének nagyobb volta abból származik, hogy határai a műszakilag pontosan készített