Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

84 Magánjogi Döntvénytár. jegyzetben felsorolt határozatok 1866., 1867. és 1869-ből) s utóbb a törvényhozás a III. sz. novella 127. §-val törvénybe foglalta ezt az elvet. De hasonlóképpen fennforognak a jogszabály alkalmazásának okai a nyilvános éttermek, kávéházak s hasonló természetű vállalatok és üzemek tulajdonosai és az üzem látogatói közi levő jogviszonyban, mert a látogatók rendszerint itt sem lehetnek abban a helyzetben, hogy felügyelhessenek azokra a ruhadarabjaikra, amelyeket az utcán hordani, ellenben a szobában lelenni szokás (felöltő, kalap, ernyő, bot. prémek slb.) Ezek a helyiségek ugyanis az étkezés stb. céljaira szolgálván s arra lévén berendezve, meg kell adni a vendégeknek a lehetőséget, hogy étkezésüket a szokott módon végezhessék, tehát hogy csak az utcán hordani szokott felsőruhadarabjaikat elhelyezhessék ; erre a célra az éttermekben slb. rendszerint ruhaakasztók vannak is beállítva s a vendégek az elfogyasztott ételek és italok árában megfizetik annak használati díját is épen úgy, mint a hogy a helyiség, bútorok, fűtés, világítás, asztali felszerelés stb. használati árát is megfizetik, De a dolog természeléből következik, hogy a vendég nem is lehet abban a helyzetben, hogy elhelyezett ruháit állandóan szemmel tarthassa. Mindezekből az következik, hogy az említett tárgyakért a felelősség az ilyen vállalatok lulajdonosait terheli épen úgy, mint a szállodatulajdonost a szállodába bevitt dolgokért. Ez ellen nem lehet felhozni azt, hogy a nyilvános fürdők nagyforgalmuak s. hogy a nyilvános éttermeket, kávéházakat stb. bizonyos időben tömegesen, rövidebb időre látogatják a vendégek s ez lehetetlenné teszi a vállalat tulajdonosának a felügyeletet, mert az üzem nagy forgalma, tehát nagyobb jövedelme még fokozottabbá teszi a felelősséget; nem méltánytalan tehát, ' sot a helyzetből folyik, hogy a felelősség az üzem tulajdonosát terhelje annyival inkább, mert ezek a jövedelem- és vag)onszerzés céljából létesített vállalatok és üzemek forgalmuknak megfelelően jobban elbírják az esetleges károsodást, az ellen magukat biztosítás utján óvhatják s mindezt üzemkiadásaikban elszámolhatják ; de módjukban áll a felelősséget el is hárítani magukról, ha ruhatárat állítanak s ezt a körülményt a vendégeknek megfelelő módon tudtára adják, mert ebben az esetben a ruhatárba el nem helyezett ruhadarabokért nem felelnek. Önként értendő, hogy ez a felelősség nem korlátlan sem a fürdőtulajdonossal, sem a többi vállalatok tulajdonosaival szemben, hanem csak azokra a tárgyakra terjed ki, ameheket az ' ember rendszerint magával szokott hordani és amelyeket az üzem szolgáltatásának igénybe vételénél le kell, vagy le szokás tenni;