Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

Magánjogi Döntvénytár. 83 istállótulajdonosokra, az ezek üzemébe vitt és ott elhelyezett tárgyak elveszéséből származó vagyoni felelősség meg volt állapítva. Ez a felelősség az újabban alkotott törvénykönyvekben a vendégfogadósokra általában kifejezésre jut, így az Optk. 970. §-ában, majd Ausztriában az ennek helyébe lépő 111. novella 127. §-ában, a német birodalmi polgári törvénykönyv 701. §-ában, a Code Napóleon 1952. §-ában. Ez a felelősség a magyar polgári törvénykönyv tervezetének 1496. §-ába is fel van véve. Az állandóan követett bírói gyakorlatunk is megállapította a vendégfogadósoknak felelősségét és kártérítési kötelezettségét, mindazon tárgyakra, melyeket a vendég a fogadóba behoz vagy amelyek behozottaknak tekintendők, hacsak a vendégfogadós nem bizonyítja, hogy a tárgyak a vendég vagy cselédségének mulasztása miatt vesztek el, vagy az elveszést erőhatalom idézte elő. (Szállodákra vonatkozó határozatok: Kúria 9143 18$ 9. I. G., 61 1905. Budapesti Tábla G. 1030 1912., Marosvásárhelyi Tábla G. 156/1912.) Ez a jogszabály azon az alapgondolaton épül fel, hogy azok, akik ezeknek az üzemeknek, vállalatoknak szolgáltatását igénybe veszik, rendszerint nincsenek abban a helyzetben, hogy oda bevitt ingóságaikra állandóan felügyelhessenek, tehát a felügyeletet át kell hárítani a vállalatok tulajdonosaira. Ezért alakult ki az élet követelményei folytán a római jogban s a római jog alapján álló újabb törvényhozásokban az a tétel, hogy a vállalat tulajdonosa és a vállalat szolgáltatását igénybe vevő közt a bevitt tárgyakra hallgatag letéti szerződés jön létre és a letéti szerződésből folyó elvek alapján nyer megoldást a felelősség. Hasonlóképpen az élet követelményei vonták maguk után más téren is, ahol letéti szerződés hallgatag létrejöttét feltételezni nem lehet, annak a jogszabálynak keletkezését, amelyet a jogtudomány a tárgyi (objektív) felelősség tanának nevez, s amely szerint a kár iránti felelősség vétkesség nélkül is megállapítást nyer az üzem vagy foglalkozás veszélyessége, terjedelme vagy természete alapján. Azok az okok, amelyek a vendégfogadósok felelősségének a fentebb említett irányban való megállapítását létrehozták, meg vannak a fürdőtulajdonosok és a fürdővendégek közt a fürdő használata által keletkezett jogviszonyban is, mert rendszerint a fürdővendég sincs abban a helyzetben, hogy levetett ruháira s magával hozott dolgaira a fürdés tartama alatt felügyelhessen. Az osztrák bírói gyakorlat az Optk. 970. §-ában foglalt jogszabályt alkalmazta a fürdőtulajdonosokra (Stubenrauch Commentar zum Bürgerl. Gesetzbuche V. kiad. 1888. II. k. 321. 1. 3. sz. 6*