Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

82 Magánjogi Döntvénytár. fürdővendég be nem tartotta, amidőn a fürdőkabinba való belépése alkalmával láthatta, hogy a fürdőkabin a bevitt ingóságainak megőrzésére kellő biztonságot nem nyújt, mégis az értékeit sem a fürdőpénztárnál, sem a fürdőszolgánál el nem helyezte és ekként a károsodást el nem hárította. Ellenben a m. kir. Kúria az 1895. nov 29-én 6118/1895. p. számú, valamint 1914. szept. 23-án 99 1914. v. számú ítéletében a kassai és pécsi kir. ítélőtáblákkal ellentétesen a fürdővállalkozó felelősségét az elveszett tárgyakért meg nem állapította és kimondotta, hogy valamely nyilvános, nagyforgalmú fürdővállalat (a szóbanforgó esetben a Szt.-Lukács-fürdő és a siófoki fürdő) a vendégek által bevitt ingókért ezeknek idegen személy által történt ellopása esetén nem felel. A nyilvános éttermekre, kávéházakra vonatkozóan pedig a budapesti kir. ítélőtábla 15. P. XII. 6844/7. 1917. szám alatt kelt ítéletében a kávéház tulajdonosának felelősségét nem állapította meg, mert a felperes kabátját a kávéházba érkezése alkalmával az alperes egyik alkalmazottja segítette le s akasztotta a fogasra, de ez csupán előzékenységi tény, a megőrzés iránti készség nyilvánítását ellenben nem foglalja magában; már pedig az éttermek vagy kávéházak tulajdonosai a vendégek által magukkal hozott ingókért csak abban az esetben felelősek, ha azok nekik vagy alkalmazottaiknak kifejezetten megőrzés 'céljából adatnak át. A budapesti kir. ítélőtábla G. 1194/1911. sz. ítéletében pedig a főpincér gondatlansága alapján állapítván meg a kávéház tulajdonosának felelősségét, ez a határozat az elvi kérdést nem érinti, csak azért érdemel említést, mert az előbbi határozattal ellentétesen azt mondja ki, hogy a felsőkabátok és sétabotok elhelyezése a vendégek kiszolgálásával járó s a kávéházi személyzet munkakörébe tartozó teendő s így a főpincér szolgálata körében követett el gondatlanságot, midőn a vendég bundáját és botját távoli helyre tette. Az első helyen említett határozattal ellentétben a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla P. I. 762/10— 1918. sz. a. kelt ítéletében kimondja, hogy az Optk. 970. §-ában foglalt jogszabály kiterjed a közönség rendelkezése alatt álló, az oda ellátogató vendégek befogadására szolgáló iparszerűleg folytatott olyan üzletekre is, mint amilyen a kávéház. A fentebb ismertetett ellentétes gyakorlat megszüntetése céljából a m. kir. Kúria elnöke a vitás elvi kérdés eldöntésének biztosítását a jövőre szükségesnek találván, ezt a jogegységi tanács elé utalta. A forgalom biztonsága okából már a római jogban is bizonyos üzemekre, nevezetesen: vendégfogadósokra, hajósokra és