Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

Magánjogi Döntvénytár. 2S A kir. Kúria: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A fellebbezési bíróság által elfogadott és peres telek által meg nem támadott és így a Pp. 534. §-a értelmében itt is irányadó tényállás szerint a felperes lakhelyétől különböző községben lakó alperes, felperestől való különválása óta egy ottani takarékpénztárnál viselt könyvelői állása után kapott és 1915. év végéig évi 720 K-t kitevő fizetéséből, valamint ottani rokonaitól nyert természetbeni segélyekből tartotta fenn magát és gyermekét és még ebben az időben és különösen a felperes által a H. T. 77. §-ának a) pontja alapján beadott visszahívási kérvény beadása és illetőleg az erre meghozott bírói meghagyásban kitelt határidőben (1915. december 1-től 16-ig) felperesnek vagyona, vagy állandó és biztos jövedelmet hajtó foglalkozása nem volt. Ilyen tényállás mellett tehát a fellebbezési bíróság helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy felperes a nejét és gyermekét eltartani nem lett volna képes és így visszahívási kérvénye komoly nem lehetett és pedig annál kevésbé, mert az sem vitás felek között, hogy felperes a neje részére megítélt 60 K ideiglenes nő- és gyermektartási díjat sem volt képes 1914. év október havától kezdve megfizetni. Az pedig nyilvánvaló, hogy a családját eltartani nem képes férj, a magát és gyermekét eltartani képes nejétől komolyan nem kívánhatja, hogy jövedelmező állásának feláldozása mellett hozzá, más községbe visszatérjen, ahol csak a nyomor lehet osztályrésze. Minthogy a felperes által beadott visszahívási kérvény — a fentiek szerint — komoly nem volt, az ennek alapján kieszközölt bírói meghagyásnak sem lehet jogi hatályt tulajdonítani és így alperes nem volt köteles a bírói meghagyásnak eleget tenni. = Mjogi Dtár VIII. 77., VI. ;J2.; Dtár IV. folyam II. 241. sz. 18. Az ideiglenes nőtartási perben a bíró a különélést közvetlenül előidéző tény mellett, a vétkesség megítélése céljából, a házassági életközösség tartama alatt elkövetett más cselekedeteket is figyelembe vehet. (Kúria 1916. nov. 8. P. III. 5479 1916. sz.)