Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

-24 Magánjogi Döntvénytár. mely őt a törvény alapján haláláig illette s ezen lemondás folytán az alperes és anyja közös kérelmére engedélyezte a belügyminiszter a gyógyszertári jognak az alperesre való átruházását. Alperesnek az az érvelése, hogy alperes anyja a törvény szerint az átruházásra nem is volt jogosítva, a belügyminiszter engedélye folytán közömbös, mert az átruházási engedély csak az alperes anyjának beleegyezése folytán következhetett be, a gyógyszertári jogot tehát az alperes a belügyminiszter engedélye mellett anyjától kapta meg. A helyesen megállapított tényállás szerint alperes nem önálló szerzés és eredeti adományozás útján, hanem anyja közvetítésével jutott a gyógyszertári joghoz akként, hogy anyja annak ellenében mondott le a haszonélvezeti jogáról, hogy a gyógyszertári jog az alperesre ruháztassék, ezen jognak szakértőileg meghatározott és nem kifogásolt 35,000 K értéke tehát anyjától ered. Végül alaptalan alperesnek az ideiglenes törvénykezési szabályok 7. és 8. faiban foglalt anyagi jogszabály megsértésére alapított panasza is, mert ajándékozás tárgya nemcsak testi dolog, hanem értékkel bíró jogosítvány is lehet; már pedig a személyhez kötött gyógyszertári jog értékkel bír, amennyiben akár közvetlen gyakorlás, akár haszonbérbeadás útján hasznosítható és mert az ajándékozás idejében 35,000 K értéket képviselt, ezt a gyógyszertári jogot a meg nem támadott tényállás szerint az alperes ugyancsak belügyminiszteri engedéllyel harmadik személyre tetemesen nagyobb összegért át is ruházta; végül mert az 1876: XIV. t.-c. 131. §. megengedi, hogy a személyes jogú gyógyszertári jogosítvány belügyminiszteri engedéllyel harmadik személyre ruháztassék át, ha tehát az átruházás idegen személyre megfelelő ellenérték mellett történt volna, ez az ellenérték az anya külön vagyonát és halálakor hagyatékát képezte volna, következőleg minthogy az átruházás alperesre visszteher nélkül történt: a jogosítvány átruházásakor volt ajándékozott értékből a felperes anyai kötelesrészt követelni jogosult. 17. A család/át eltartani nem képes férj a magát és gyermekét eltartani képes nejétől nem kívánhatja, h°9U jövedelmező állásának feláldozása mellett hozzá, más községbe visszatérjen, ahol csak a nyomor lehet osztályrésze. (Kúria 1916. okt. 18. P. III. 5346 1916. sz.)