Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

2 Magánjogi Döntvénytár. nem állapította meg, mert di\ G. orvos szakértő tanti véleménve szerint alperes csak iitas állapotában szenved súlyos öntudatzavarban és csak ilyen alkalmakkor abnormis az ő gondolkozási, ítélkezési és cselekvési képessége és mert dr. F. törvényszéki orvos az alkoholizmus tüneteit csak kis fokban észlelvén alperesen, alperes akaratelhatározási képessége felől csak hosszabb megfigyelés után tudna véleményt mondani, amit azonban a fellebbezési bíróság szükségtelennek tart azért, mert a szakértői megfigyelést felperesek nem is kérték, és mert azt célravezetőink sem találta. A fellebbezési bíróság azonban a most ismertetett perbeli adatoknak a mérlegelésénél részben iratellenesen, részben pedig helytelen ténybeli következtetéssel járt el. Ugyanis dr. G. szakértő tanú — a vonatkozó tanuvallomási jegyzőkönyv egyedül irányadó tartalma szerint — azt vallotta, hogy alperes, az ő (tanú) tudomása szerint idült alkoholista, mert ezen bajának következményeként jelentkező nagyfokú idegessége miatt orvosi tanácsért két ízben is fordult hozzá. Véleménye szerint vagyonának önálló kezelésére képtelen azért, mert mint iszákos ember gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy súlyos öntudatzavarban szenved, mely alkalommal a gondolkozási, ítélkezési és cselekvési képessége abnormis. Az utóbb idézett tanúvallomás tehát nem íedi a fellebbezési bíróság által nevezett tanúnak tulajdonított vallomást s ekként a megállapítás iratellenes. A tanúnak itt helyesen idézett vallomásából, valamint a törvényszéki orvosnak vélemény-nyilvánítást nélkülöző nyilatkozatából pedig arra a következtetésre jutni, melyre a felebbezési bíróság jutott, nem lehet. A fellebbezési ^bíróságnak idézett ténymegállapítása miatt felperesek részéről érvényesített felülvizsgálati panasz tehát alapos (Pp. 534. §. 3. bekezése). De alapos a felülvizsgálati panasz a tékozlás kérdésében is. Ugyanis a fellebbezési bíróság a tékozlás esetét fennforogni azért nem látta, mert megállapítása szerint alperesnek ez idő szerint már semminemű vagyona sincs és csupán fél házrésznek évi 1040 K értékű haszonélvezete felett rendelkezik és így annak lehetősége, hogy törzsvagyonát csökkenthesse, annak állagát veszélyeztethesse, ki van zárva stb. Ez a jogi álláspont azonban téves, mert tékozlónak tekintendő az az egyén is, aki 1040 \\ * hát nem is ily jelentéktelen összegű évi jövedelmét egyéb törzsvagyon hiányában nem a családjának (feleségének és illetőleg kiskorú gyermekeinek) az eltartására is, hanem kizárólag italozásra költi el.