Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

62 Magánjogi Döntvénytár. alapján megállapítja, ennek következtében a fellebbezési bíróságot tárgyalás tartására, a tényállás kellő megállapítására és arra utasítja, hogy a költség viselésére is kiterjedő új ítéletet hozzon. Indokok: A fellebbezési bíróság az elsőbíróság ítéletének indokolásából átvette azt a ténymegállapítást, hogy az a mozdony, amelynek javításánál felperes a balesetet szenvedte, úgy került a fűtőházba, hogy Csap állomásra megérkezve azon javítások szükségét látta a mozdonyvezető felperes és mivel rövid idő (1 — 3 óra) múlva tovább kellett a mozdonnyal mennie, sietve felszerelték azt és a tisztítógödör fölé állott volt a felperes, ahol egyszerre végezték a mozdonyon a javítást és a kezelést. Ebből az alsóbíróságok azt következtették, hogy a mozdony nem volt üzemben, következéskép felperes nem vasútüzemi, hanem műhelyi balesetet szenvedvén, felperes.nem az 1874 : XVIII. t.-c, hanem az 1907: XIX. t.-c. alapján felelős. Ez a következtetés azonban nyilvánvalóan téves; mert a fentelőadott tényállás szerint a mozdonyon a forgalomnak pár órára Csap állomáson való megszakítása alatt egyidőben végezték az útközben a csapágyon szükségessé vált hiba javítását, mely munka közben felperes a balesetet szenvedte és a forgalom céljait szolgáló kezelést; amiből kétségtelenül az következik helyesen, hogy a mozdony a baleset alkalmával is üzemben volt, és hogy a felperes a vasúti forgalom célját szolgálta akkor, amikor az útközben szükségessé vált javítási munkánál jelen volt; tehát felperes balesetét a felperesre, mint nem műhelyi, hanem forgalmi alkalmazottra nézve nem műhelyi, hanem vasútüzemi balesetnek kell tekinteni, amely az 1874: XVIII. t.-c. szerint bírálandó el. * * = L. fent a 2i. sz. esetet és jegyzetét. A vasútüzemi balesetnek más balesetektől való elhatárolására nézve 1. Dtár III. folyam XXVI. 10., 22., 50., 116., Dtár IV. folyam I. 98., V. 2., Mjogi Dtár III. 211. 49. Végleges nőtartás csak a jogerős ítélet keltétől illetheti meg a nőt. (Kúria 1916. okt. 19. Rp. III. 5477/1916. sz.) A kir. Kúria: A másod bíróság ítéletét az elsőbíró?ág ítéletére is kiható azzal a változtatással, hogy a megítélt havi 15 K végleges nőlartási díjat alperes csak a jelen harmadbírósági ítélet keltétől számítva köteles fizetni és felperes ezt az időt meg-