Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)
54 Magánjogi Döntvénytár. megfelelő felmondás mellett — szüntethető meg. A felmondás akkor megfelelő, ha a haszonbérlőnek figyelmeztetésül szolgái arra nézve, hogy a haszonbérelt ingatlanba beruházást a kövekező gazdasági évre ne tegyen, arra munkát ne teljesítsen. Az eladó által 1915. évi július hó 7-én az alpereshez és nejéhez intézett felhívást, hogy a haszonbérelt ingatlanokat a termények betakarítása ulán felpereseknek adják át, a fellebbezési bíróság helyesen tekintette a haszonbérlet felmondásának; minthogy pedig ez a felmondás olyan időben történt, amikor alperesnek a haszonbérelt ingatlanokba a következő gazdasági évre a rendes gazdálkodás mellett beruházást nem kellett tennie, arra munkát nem kellett teljesítenie, az a fennforgó körülmények között megtelelőnek, a haszonbérlet megszüntetésére alkalmasnak volt. elfogadandó. Nem tagadhatta meg alperes a haszonbérelt ingatlanok átadását azon az alapon sem, hogy az eladás esetére a haszonbéri szerződésben kikötött kárpótlást sem az eladó, sem felperesek nem voltak hajlandók megadni; mert felperesek vele szemben kárpótlásra nem vállallak kötelezettséget, az eladó elleni igényét pedig a szerződés alapján a törvény rendes útján érvényesítheti, de a kellő időben történt felmondás után a haszonbérelt ingatlanokat igénye fejében nincs jogosítva visszatartani. Anyagi jogszabályt sértett tehát a fellebbezési bíróság, amikor a felperesek keresetének fenntartott részét elutasította. * * = P. H. T. 139. sz. elvi határozat (í. G. 374/1898.) V. ö. Mjogi Dtár VIII. 167., V. 186., III. 17. 42. A moratóriumi rendeletek szerint üzletek bérlete esetében a bérfizetési kötelezettség teljesítésére halasztás— a jelzett körülmények között is, — csak akkor engedhető, ha ezek következtében az üzlet szünetel, ellenben az esetben, ha az üzlet, bár a tervezett méretekben nem is fejleszthető, de azt a bérlő vagy helyette megbízásából más mégis folytatja, a bérfizetés annak esedékessége idején, a moratóriumi rendeletek alapján sem tagadható meg. (Kúria 1916. okt. 4. P. II. 1848/1916. sz.)