Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

2 Magánjogi döntvénytár. ván a tartási kötelezettséget, amelyre az apa életében nem volt szükség, mert az apa gondosan látta el felperest, kulatni kezdte, hogy mi lett az apa vagyonával s megtudta, hogy a készpénz 82,000 K volt, mely az apa rokonainál volt elhelyezve 6% kamatra és hogy M. Miksa 1897 május 15-én, vagyis 9 hóval halála előtt életjáradéki szerződést kötött az alperessel, M. Kálmánnal, melynek értelmében a 82,000 K összeg átruháztatott alperesre, ki ennek ellenében kötelezte magát, hogy évenkint két részletben 5200 K járadékot fizet M. Miksának, míg élni fog. Dr. V. az alpereshez, dr. M. Kálmán b-i orvoshoz fordult, ki hajlandó volt egyezkedni akként, hogy: fizet az akkor kiskorú felperes részére az árvaszékhez 10,000 K-t és ezenfelül 2400 K nevelési járulékot. A bécsi gyámbíróság az egyezséghez hozzájárult. Felperes utóbb, 1910. január J21-én Bécsben 23 éves korában nagykorúsíltatván, pert indított az alperes ellen azon az alapon, hogy úgy az életjáradéki szerződés, mint az erre vonatkozólag kötött egyezség érvénytelen s ezért az apai vagyon kiadását követeli. A budapesti kir. törvényszék: A felperest keresetével elutasította. Indokok: A kir. törvényszék elsősorban a felperes kereseti jogosultságát telte vizsgálat tárgyává. A magyar jog szerint az utólagos házasságkötés már magában véve minden további cselekmény nélkül törvényesíti a házasságot kötő feleknek törvénytelen gyermekét, ha azt az atya saját gyermekének elismerte volt, Oly körülmény, amely ennek az általános szabálynak alkalmazhatóságát a jelen esetben kizárná, a perben nem merült fel. A felperest tehát a szülők házasságkötésének pillanatától íogva ugyanaz a jogállás illeti meg, mint a törvényesen született gyermeket. Az elhunyt atya utáni egyetemes jogutódlásból folyóan nincs tehát akadálya annak, hogy atyjának vagyonjogi ügyleteit épúgy megtámadhassa, ahogyan azt maga az atya tehette volna. Ami már most magát a járadékszerződést illeti, ennek érvényét a felperes többrendbeli alapon támadta meg. Szerinte M. Miksa az ügylet megkötése idején elmebeteg volt; az alperes magánjogi csalással vette rá M. Miksát az ügylet megkötésére; az ügylet ellenkezik a jó erkölcsökkel, ezt a felek a törvény kijátszására kötötték és M. Miksa az ügylet által leién túli sérelmet szenvedett. Ezenfelül az ügylet csak színleg járadékszerződés, voltaképen azonban ajándékozást tartalmazó és pedig olyant, amelynek indító oka ellenkezik a jó erkölcsökkel. A kir. törvényszék nem találta megállapíthatónak azt, hogy M. Miksa elmebeteg lett volna. De a szervezet életképességét lényegesen érintő betegség tünetei kétségkívül megállapíthatók