Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár M. Miksán, még pedig az általa az alperessel kötött járadékszerződés keletkezése előtti időre is visszamenően. Bizonyos, hogy M. Miksa luberkulotikus beteg volt, így kétségen kívül áll az is, hogy az alperes, aki orvos és aki előtt testvére minden baját elpanaszolta, tudomással bírt M. Miksának erről a bajáról, épúgy mint az 1896. év elején beállott hűdéséről is. És ezt tudva, kötötte meg vele az alperes az életjáradéki szerződést, amelynek vagyoni hatása eminenter függ a M. Miksa előrelátható élettartamától. Az előrelátott élettartamhoz igazodik a járadék összege és az érette adott vagyonnak aránya. Ezt az arányt véve szemügyre, nyilvánvaló, hogy az alperes részéről vállalt kötelezettség és ennek visszterhe között szembeötlő aránytalanság mutatkozik és hogy a szerződés megkötésével M. Miksa, aki azután 9 hónap és 22 nap múlva elhunyt, súlyos vagyoni hátrányi szenvedett, hacsak akarata nem irányult egyúttal arra is, hogy a 82,000 K-t netán rövid időre bekövetkező halála esetén testvére, az alperes, visszteher nélkül bírhassa. Ügyleteknek a felén túl való sérelme címén való megtámadását a magyar jog nem engedi meg, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti aránytalanság csak a sérelmet szenvedett ügyleti fél kényszeríttetése, lényeges és a másik fél részéről felismerhető tévedése vagy épenséggel megtévesztése esetében jöhet figyelembe. A felperesnek csalásra alapított támadása szempontjából tehát a perben döntő az, vájjon M. Miksa akarata a járadékszerződés kötése alkalmával tisztán visszterhes ügyletre irányult-e, nem akarta-e a 82,000 K-í a kikötött visszteherrel meg nem szolgált részében ingyenesen juttatni az alperesnek? A perben felmerült adatok nem tűrnek kétséget a tekintetben, hogy M. Miksa tisztában volt azzal, hogy a kikötött járadék nem áll arányban az átengedett tőke-vagyonnal és hogy a vagyoni előny nem az ő részén van. Ha pedig az ügyletet abban a tudatban kötötte meg M. Miksa, hogy abból az alperesnek tetemes haszna van, akkor ez az eredmény nem is volt az ő célzatán kívül eső és az ügyletből reá háramló haszon nem jogellenes. Az ügyletnek csalás címén való érvénytelenítésére tehát kellő alapot nem talált a kir. törvényszék. M. Miksa eszerint tudatosan juttatta a 82,000 K-t alig számbavehető visszteher ellenében az alperesnek, a járadékszerződés pedig, még ha kizárólag csak ennek az ajándékozásnak leplezésére köttetett volna is, emiatt nem érvénytelen, mert az abban résztvevők nemcsak a járadékadást, hanem az abba öltözött ajándékozást is akarták és célba vették. A felperes még a törvény kijálszására irányuló célzat címén \*