Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. 135 értéke fejében alperesek a kereseti 2000 K-t kötelezték részére kifizetni, amiről kötelezvényt is állítottak ki. Ezt a kötelezvényt felperes a válaszirata mellett bemutatta, abban azonban a 2000 korona tartozásnak jogcíme kitéve nincs, hanem benne a három alperes arra kötelezte magát, hogy 1908. április 8-ikán felperesnek 2000 K-t fizet. A kereseti kérelem a keresetlevélben előadott jogalapon lévén megbírálandó, nyilvánvaló, hogy a kereseti 2000 K követelés valódisága és fennállása nem a válasziratban bemutatott kötelezvényben foglalt jogalaphiányos (causatlan) adósságelismerés alapján, hanem a keresetben előadott jogalapon vizsgálandó meg, a felperes tehát bizonyítani tartozott keresetének azt a jogalapját, hogy ő mint vevőtárs alperesekkel közösen s együttesen tényleg megvette a keresetében említett birtokot és a vétel után a társtagságról 2000 K ellenérték kikötése mellett vevőtársai, az alperesek javáia lemondott. Ezt az ügydöntő tényállítást azonban a felperes által tanúul felhívott dr nemcsak nem bizonyította, hanem ellenkezőleg azt vallotta, hogy a felperes a parcellázási ügyben nem mint vevőtárs szerepelt, hanem őt a tanúval együtt a parcellázási szerződés szerint a felosztandó területre rendelkezési jog illette, aki mint ilyen a vett terület egy részét a tanúval együtt egy harmadik személynek, Sz. J.-nak el is adta s ugyancsak a felperes és a tanú az ezután fennmaradt területet W. D. harmadrendű alperes, volt társtag mellőzésével újabb szerződéssel csak az első- és másodrendű alperesnek adta el. Ilyen körülmények közt a kereseti 2000 K a keresetben előadott jogalapon felperesnek meg nem ítélhető. De nem ítélhető meg a kereseti 2000 K a válasziratban bemutatott s felperes által helytelenül «bon»-nak neveiett kötelezvényben foglalt adósságelismerés alapján sem, mert: a bírói joggyakorlat az adósságelismerést, ha abban a jogtalan gazdagodás alkatelemei felismerhetők, vagyis ha az adósságelismerés törvényileg tiltott, erkölcstelen vagy egyébként bíróilag nem érvényesíthető kötelezettség palástolását célozza, joghatályosnak nem ismeri el, már pedig a fenti tényállásból kitűnőleg felperes, mint a tulajdonossal kötött szerződésnél fogva a területre rendelkezési joggal bíró meghatalmazott, magának olyan előnyt kötött ki, mely a jogtalan gazdagodás azon esetei közé tartozik, melyekben a lartozáselismerés bírói úton sikeresen nem érvényesíthető. * * = V. ö. Magánjogi Dtár VII. 115. sz. s az ott idézett 1907. G. 323. sz. kúriai ítéletet. Ugyanígy Ptk. tvjav. bizotts. szöveg 1447. §.