Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. 1521 íogva a kir. Kúria is bizonyítottnak vette, hogy íelperes N. Lászlóné K. Ilonától az egész 220 hr. számú részletet, tehát a peres kertrészletet is megvette, s hogy ennek folytán leiperes korlátlan tulajdonjoga a 220 hr. sz. részletre telekkönyvileg bekebeleztetelt; de viszont a per során kihallgatott és egymást kiegészítő tanúk vallomásával, a telekkönyvi iratokkal, a telekkönyvi hiteles másolatok tartalmával és a mérnök-szakértők véleményével az a további tényállás is megállapítható, hogy a gyertyámosi 217., 218. hr. sz. és a 220. hr. sz. belsőség eredetileg az alperes telekkönyvi tulajdona volt, ki a 220. hr. sz. részletnek egyrészét W. Józsefnek eladván, ez a részlet 219. hr. számmal jelöltetett meg, a 217., 218. hr. sz. részleten épült házat maga lakta, a 220. hr. sz. részletből a peres területet kerítéssel a 217., 218. részlethez csatolta, a 220. hr. sz. részletnek megmaradt területét pedig a rajta lévő épülettel korcsmai célokra bérbeadta, s hogy azt a korcsmahelyiséget a vételt megelőzően íelperes apja 18 éven át bérbe birta ; továbbá, hogy alperes úgy a 217., 218. hr. számú valamint a 220. hr. sz. részleteket az 1905. évi október hó 4. napján kelt és gyámhatóságiíag is jóváhagyott szerződéssel az akkor még kiskorú K. Ilonának ajándékba adta, az ajándékozási szerződés szerint azonban a haszonélvezeti jogot a 119. ö. i. sz. házban levő jelenlegi lakásra tarlozékaival és kertre a maga és felesége javára fenntartotta. Igaz ugyan, hogy az alperesnek és nejének ez a haszonélvezeti joga a 220. hr. számú részletre, melynek kiegészítő része a peres terület, bekeblezve nincs, s így az alperes haszonélvezeti jogát a mindenkori tulajdoDossal szemben, telekkönyvi bejegyzés hiányában rendszerint nem érvényesítheti,' mégis figyelemmel arra, hogy a nyílvánkönyvek csak a jóhiszemű szerző jogának védelméül szolgálnak és a felperes, aki 18 éven át bérlő M. Leonhardnak a fia s így már ennél a körülménynél fogva és a peres kertrészletnek elkerítése állal, tudomással kellett bírnia arról, hogy a peres kertrészlet az alperes haszonélvezetéül rendelt 217., 218. hr. sz. részlethez van csatolva, ezt a részlelet is az alperes bírja, de hogy ezt íelperes tényleg tudta, kitűnik M. Péter tanúnak a vallomásából, ki a 220. hr. sz. részletet N. Lászlóné K. Ilonától kialkudta, s azt vallotta, hogy a^foglaló adása alkalmával eg)enesen kiköttetett, hogy az egész 1008 •-öltelekkönyvi területet veszi meg, és hogy kerítésentúli rész is a felperes birtokába bocsájtassék. Ilyen körülmények között a legkisebb gondosság kifejtése mellett felperes tudomást szerezhetett arról, hogy a peres kertrészletet az alperes a K. Ilonával kötött szerződés alapján haláláig haszonélvezni jogosult, kövelkezéskép felperes olyan harmadik