Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

98 Magánjogi Döntvénytár. volt s így leiekkönyvi kérvéuy benyújtására sem volt jogosítva ; addig 2408/1913. P. sz. a. hozott végzésével helybenhagyta az elsőbíróság elutasító végzését az elsőbíróság végzéséből átvett azzal az indokolással, hogy «az eredeti jelzálogadós személyében beállott változás kötelmi jogviszonyon alapul; kötelmi jogi változás telekkönyvi bejegyzése pedig a telekkönyvi rendtartás 104. §-a értelmében a telekkönyvben helyt nem foghat)); továbbá azzal a pótindokkal, hogy: «a vonatkozó okiratnak a hitelező részére való átadása feljogosítja a hitelezőt, hogy követelését az átvállaló személyes tartozásaként érvényesítse, következésképpen a hitelező jogainak biztosítása céljából a kért telekkönyvi feljegyzésre szükség nincsen is». Ugyanebben a kérdésben a kir. Kúria 2427/1909. P. sz. a. hozott végzésével helybenhagyta a debreczeni kir. ítélőtáblának a szóbanforgó feljegyzést megtagadó 820/1909. P. sz. végzését és pedig abból az okból, ((mert a telekkönyvi rendtartásnak 104. §-a meghatározza azokat az eseteket, amelyekben valamely jogi állapot nyilvánkönyvi feljegyzésének helye van», továbbá, mert «egy biztosítéki összeg erejéig bekebelezett zálogjognak, illetve jelzálogjogilag biztosított követelésnek személyes tartozásként való átvállalása nem sorozható a telekkönyvi rendtartás 104. §-ának sem az a), sem a b) pontjában meghatározott esetek közé, amennyiben ily feljegyzésre sem az ingatlanra vonatkozóan jogügyletet kötni kívánó valamely harmadik személy érdekében, sem valamely joghatály végett szükség nincsen)). A kir. Kúria elnöke, tekintettel emez ellentétes határozatokra, 1916. évi január hó 16-án 1916. El. XII. C. 24/5. sz. a. kelt rendeletében a vitás és a fent előrebocsátott szövegben megállapított elvi kérdés eldöntését szükségesnek találta. A hitelbiztosítéki jelzálogjog lényege, ellentétben a haiározott (fix) összegű jelzálogjoggal, abban áll, hogy a hitelbiztosítéki jelzálogjog nem bizonyos egyedileg meghatározott követelés biztosítását célozza, hanem valamely tartós hitelviszony megalapítása esetén a határozottan megjelölt hitelező és az ugyanígy megjelölt adós között létesített hitelviszony fennállása alatt és annak keretében keletkező mindenkori követelést fedez, amiből következik, hogy a hitelbiztosítéki jelzálogjog nem szűnik meg az ezzel fedezett hitelviszonyból származó egyes követelések kiegyenlítésével, amennyiben ezeknek helyébe a hitelviszony fennállása alatt újabb követelések léphetnek. A hitelbiztosítéki jelzálogjog esetében tehát nem a biztosítandó követelést egyedileg, hanem a hitelviszonyt, vagyis azt kell a jelzálogjog alapításakor a telekkönyvben a bejegyzési elvnek megfelelőleg határozottan bevezetni, hogy mely hitelező által