Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. 91 Amennyiben a kötelesrész a törvényes öröklési kapcsolatban álló leszármazók javára történt ajándékozások által lett megsértve, annak kiegészítésére csak az a kedvezményezett örökös szorítható, aki a törvényi örökrészét meghaladó adományban részesült, 1. r. alperessel szemben azonban ez az előfeltétel fenn nem forog, mert stb. A fentírt jogelvnél fogva a 2—5. r. alperesek is a felperesek kötelesrészéért nem egyetemleg, hanem csak aránylagosan és pedig mindenikük ama többletérték erejéig lenne felelős, amellyel a neki juttatott adomány törvényes örökrészét meghaladja. Mivel pedig K. M. és J. 2. és 3. r. alperesek mindegyike ingatlanokban 3456 K értéket stb, s így törvényes örökrészénél 1139 K-nál többet, 4. r. alperes 839 K-val többet, 5. r. alperes pedig 3807 K-nál többet kapott, eme többletösszegek arányában 2. és 3. r. alperesek egyenkint 226 K-val tartoznak stb. a megállapított marasztalási összeghez hozzájárulni. (1914, szept. 9. 4773/914.) A kir. Kúria: Az alsóbírósági ítéleteket a fent érintett kérdésekben helybenhagyta, azzal" a változtatással mindazonáltal, hogy a 2—o. r. alperesek egyetemlegesen nem marasztalhatók, mert az elleniralban a keresetet egészen elutasítani kérték, ami magában foglalja az egyetemleges marasztalás elleni kifogást is, 4e különben viszonválasziratukban világosan ellenezték egyetemleges marasztaítatásukat, amire felperesek nem is nyilatkoztak, végül mert fellebbezésükben is csak együttes marasztalást kértek s így nincs törvényes ok arra nézve, hogy eltérés történjék attól az általános jogszabálytól, mely szerint a megajándékozott örököstársak nem egyetemlegesen, hanem csak arányosan az örökrészüket meghaladó értékkel felelnek a kötelesrészért. * * = Ad I. Ptk. tvjav. bizotts. szöveg 1801. §. 1. p.; v. ö. Mjogi Dtár IX. 233. — Ad II. A tétel ebben a szabatosabb szövegezésben a kir. Kúriának 7421/1915. sz. ítéletéből van véve; ugyanígy Mjogi Dtár IX. 250. ; VIII. 34,, 203., 245. sz. — Idevágó erdélyi eset: «Az Optk. 783. §-a szerint a kötelesrészért, az annak sérelmére kedvezményezettek aránylagosan felelősek. Ennek értelmében az elsőrendű alperes annak az értéknek az arányában tartozik a felperes kötelesrészéhez járulni, amennyivel a végrendelet alapján többet kapott annál az értéknél, ami őtet végrendelet nélkül is megilletné az örökhagyó hagyatékából, míg a másodrendű alperes a végrendelettel neki juttatott egész érték arányában felelős, mert őt végrendelet nélkül semmi sem illetné.» (Kúria Rp. I. 4315/1915. sz.)