Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

92 Magánjogi Döntvénytár. 53. Az ajándékozást palástoló adásvétel színlegességének megállapítása abból, hogy az állítólagos ellenérték a rövid idő múlva meghalt eladó hagyatékában fel nem található, sem hovafordítása nem igazoltatott. (Kúria 1915. dec.»7. Rp. 5841/1915. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletének marasztaló fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. indokok: Az ellenirathoz mellékelt 2. és 3. alatti nyugtákkal és a 4. alatti utalvánnyal — amint azt íelperes is beismeri — 3382 K-nak fizetése bizonyítva van ugyan, ámde a per adataiból és különösen abból a nem vitás tényből, hogy sem a most jelzett 3382 K, sem a 2. és 3. alatti nyugtákban már előzőleg felvettnek elismert 1880 K az Örökhagyó hagyatékában fel nem találtatott, megállapítható, hogy úgy a fizetés ténye, mint a vételár egy részletének előzőleg történt felvétele színlegesen történt, csupán a vételár lefizetése bizonyításának palástolását célozta, mert alperesek nemcsak bizonyítani, de még valószínűvé tenni sem kísérelték meg azt, hogy a 62 éves és saját előadásuk szerint is törődött és beteges örökhagyó áz alperesek által állítólag kifizetett 5262 K-t mire fordította; már pedig fel nem tehető,, hogy az alig két és tél hónap múlva elhalt és az elsoiendű alperessel közös háztartásban élt örökhagyó ezt a nagy összeget ennek tudta nélkül eltékozolhatta volna. 54. /. Közös végrendelet, melyben a fél a visszavonás jogáról lemondott, öröklési szerződés jellegét ölti fel. — //. Az örökhagyó a szerződési örökös kárára nem ajándékozhat. (Kúria 1915. szept. 21. Rp. VII. 2625/1915. A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja. indokok: A per során kihallgatott B. Lajos tanúnak azzal a vallomásával, mely szerint elsőrendű felperes a hagyaték tárgyalásakor úgy nyilatkozott, hogy ők az örökhagyónak vételárat, nem fizettek, a birtokot örökhagyó csak halála esetére adta nekik