Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. A kir. Kúria: Mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatja, a keresetnek helyt ad és az özv. B. Irimiéné J. Szlana, valamint az első- és másodrendű alperes közt 1902. évi június 24-én X. ügy. sz. a, felvett közjegyzői okiratban foglalt örökvásári szerződést és az ennek alapján a Sz-i 60 tjkv.-ben az 52—62. sorszámú ingatlanoknak a fele részére 6140/902. tk. sz. végzéssel az első- és másodrendű alperesek javára eszközölt tulajdonjogi bekebelezést, úgyszintén J. Sztánának 1902. évi június 24-én Y. ügy. sz. a. felvett közjegyzői okiratban foglalt végrendeletét, annyiban, amennyiben az a fentemlített ingatlanra vonatkozik, érvénytelennek nyilvánítja s kimondja, hogy az elsőés másodrendű alperesek nevén álló fenti ingatlanrész, mint a néh. J. Sztána hagyatéka, az ő törvényes örököseit illeti meg és a hagyaték átadása végett az iratokat az illetékes hagyatéki bírósághoz áttétetni rendeli. Indokok : Az elsőbíróság ítéletében említett közös végrendeletben B. Irimie és J. Sztána házastársak kölcsönösen egymás javára végrendelkeztek, a végrendelet 4. pontjában pedig a Sz-i ingatlanaikról akként intézkedtek, hogy ezek az ingatlanok általuk eladathatatlanul ma radjanak és mindkettőjük halála után azoknak fele részét a férj, felét pedig a nő rokonai örököljék. Ezt a végrendeletet J. Sztána, ki férjét túlélte, elfogadta s annak alapján örökölte férjének a hagyatékát. Ez által a közös végrendelet olyan örökösödési szerződési jelleget öltött, melynél fogva a túlélő házastársnak, illetve J. Sztánának nem volt joga a maga vagyonáról a közös végrendelettői eltérően intézkedni, de nem volt joga ahhoz sem, hogy ingatlanait elidegeníthesse, nem pedig azért, mert a közös végrendeletben az ott megjelölt ingatlanokat kölcsönösen, az egymás örökösei érdekében elidegeníthetetlennek nyilvánították. Ez az elidegenítési tilalom tehát nemcsak a férjet, hanem a nőt megillető ingatlanokat terhelőén is megállapíttatott. A végrendelet ezen értelmezésének nem áll útjában a férj oldalj okonai ellen J. Sztána által lefolytatott perbeli ítéletekben foglalt az a kijelentés, hogy a közös végrendeletben foglalt megszorítás a Sztána ingatlan jutalékára ki nem terjed, mert abban a perben egyedül a férj oldalrokonai öröklési jogának a biztosításáról volt szó és a fenti kijelentés ebből a szempontból történt, az tehát nem érinti az abban a perben nem szereplő itteni felpereseknek Sztána utáni öröklési jogukat, miről az említett korábbi perben szó nem volt. Minthogy a fenii megállapílás szerint J. Sztána mostani örökhagyót is kötelezte az az általa is elfogadott közös végrendeleti intézkedés, mely szerint saját ingatlanait el nem idegenít-