Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. heti, nevezettnek nem volt joga azokról sem végrendelkezni, sem azokat elidegeníteni, ennélfogva, minthogy erről első- és másodrendű alpereseknek is tudomása volt és pedig elsőrendű alperesnek azért, mert néh. B. Irimiének a hagyatéki tárgyalásán, hol a közös végrendelet tárgyaltatott, résztveit, másodrendű alperesnek pedig, ki a J. Sztána egyik testvérének a gyermeke, ezen rokoni viszonyánál fogva tudnia kellett, kétségtelen, hogy jobb tudomásuk ellenére, tehát rosszhiszeműen jártak el, mikor J. Sztánával az A) alatti szerződést megkötötték, miért is tekintettel arra, hogy felpereseknek, mint Sztána törvényes örököseinek joguk van úgy az A) alatti szerződést, mint a B) alatti végrendeletet megtámadni, mindkét alsóbíróság ítéletének a megváltoztatásával a keresetnek a fenti módon helyt adni. ¥ * = A végintézkedéssel alapított elidegenítési tilalom ebben az esetben a túlélő házastárs ingatlanaira is kitérj, d, noha azok tulajdonában nem történik változás; ez ennyiben eltérés a 74. sz. t. ü. h.-tól; hasonló eset: osztályegyezséggel alapított elidegenítési tilalom Mjogi Dtár IX. 208., VIII. 136., 11.111.— Az elidegenítési tilalom hatásáról rosszhiszemű 'további jogszerzőre I. a fenti 28. számú esetet is. — Közös végrendelet viszonos rendelkezéseinek visszavonhatatlansága, ha a túlélő a neki szánt részesítést elfogadja : ptk. tvjav. biz. szöv. 1763. §. ; a gyakorlatból I. Mjogi Dtár V. 59., 84., Hl., 224. eseteket ; némi korlátot szab MjogfjDtár IX. 301. sz. eset. — Házastársak kölcsönös részesítése a túlélő utáni örökös-nevezéssel: ptk. tvjav. biz. szöv. 17(30. §. (az előbb elhalt házastárs hagyatékához tartozó ingatlanokat eszerint a túlélő fél az elidegenítés tilalmának kikötése nélkül is utóörökléssel terhelten kapja, amivel az elidegenítés tilalma ipso jure velejár, u. o. 1657. §.). Kölcsönös közös végrendeletben rendelt hagyomány a túlélő házastárs halála esetére: Mjogi Dtár IX. 39. 31. Azon a címen, hogy a tulajdonos mezőgazdasági ingatlanához csak más ingatlanon át juthat, telki szolgalom engedését nem követelheti s ez a szükséghelyzet csak az 189k: XII. t.c. V. fejezetében meghatározott eljárást vonhatja maga után. (Kúria 1945. nov. 30. Rp. VII. 5005/1915. sz. a.) A soproni kir. törvényszék: A keresetnek részben helyt ád, megállapítja, hogy felpereseket az ingatlanokon keresztül a gyalog gyakorolható átjárás szolgalmi joga megilleti s ezt a szolgalmi jogot a felperesek, illetve az ingatlan mindenkori tulajdonosai jogosultak gyakorolni, az alpereseket pedig egyetemlegesen eme szolgalmi jog tűrésére kötelezi. Ellenben azt a kereseti kérelmet, hogy a kocsival gyakorol-