Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. az alperesek a tanútól együtt vették át és együttesen jelentelték ki azt is, hogy ha a régi házukat eladják, akkor oda, vagyis a megvett ingallanrészletekre építenek; ezenfelül bizonyított tény­ként áll az is, hogy a kötött feltételek elíogadása után az alpe­resek a megvett ingatlanrészleteket közösen birtokba és haszná­latukba vették ; mindezekből pedig jogszerűen az következik, hogy a vételügylet feltételeinek megállapításában az elsőrendű alperes is a saját személyében nemcsak hogy tényleg befolyt, hanem a másodrendű alperes által a felperesekkel végleg megállapított fel­tételekhez a maga részéről is hozzájárult, amennyiben a tanúk vallomásából megállapítható magatartásából kétségtelen, hogy ne­jének a vitás szóbeli szerződés megkötése körül kifejtett tevé­kenységét az elsőrendű alperes a maga részéről is utólag jóvá­hagyta s azt tényleg elfogadta, ily esetben pedig az 1886: VII. t.-c. 23. §-ában előírt különös meghatalmazás hiánya a házastárs nevében is megkötött szerződés érvényét nem érintvén : mind­ezekből következik tehát, hogy az elsőrendű alperes mint vevő­társ a felperesekkel szemben a vételárért szintén felelős. Tekintve azonban, hogy a szerződés teljesítését követelő lei­peresek sikerrel csak úgy léphetnek fel, ha a szerződést önma­guk részéről is teljesítik ; amennyiben a vevő alperesek az ügy­let kölcsönös teljesítése iránt határozatlan ideig bizonytalanság­ban nem tarthatók és kötelezettségüknek teljesítése az eladó felperesek tetszésétől függővé nem tehető, következéskép az ügy­let természetéből folyóan elsősorban az eladó felperesek részére a teljesítés tekintetében záros határidőt kitűzni s ehhez képest mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatni s arra az esetre, ha a felperesek teljesítő kötelezettségüknek eleget nem tennének, őket az ügylettől elállótoknak tekinteni s mint ilyeneket kere­setükkel elutasítani, egyben a pervesztesség folyományaként őket a per- és fellebbezési költségek megfizetésére is kötelezni kellelt. * * = A fejezetben foglalt I—III. tételekben kifejezett jogelveket a Kúria kü­lönböző tanácsai állandóan követik; a felperes részére záros határidő tűzésének lehetőségére utal az V. tanácsnak alább 26—27. I. sz. a. közölt végzése is. Hasonlókép 1. Rp. IX. 1754/1915. sz. a. ((Felperes keresetének az esetben való elutasítása és perköltségben marasztalása, ha felperes a vételárat a kitűzött határidőben le nem fizeti, illetve bírói kézhez le nem teszi, abban leli indokát, hogy az alperes nem hagyható bizonytalanságban a szerződés teljesítését i lelően, s mert ennek elmulasztása esetén felperes olyannak tekintendő, mint ki a szer­ződéstől elállott.» L egyúttal a Mjogi Dtár IX. 210., 211. és 296. sz. alatt közölt eseteket és az előbbiek jegyzetét. Ennek az ítélkezésnek elvi alapját leg­élesebben a fent I sz. a. foglalt ítélet tükrözteti vissza az «obligatio judicatb véglegességére (változtathatatlanságára) utalással, melyen épp a bírói határidő­tűzés kíván az alperes érdekében segíteni; v. ö. az ú. n. oobligatio judicatb

Next

/
Thumbnails
Contents