Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

40 Magánjogi Döntvénytár. Indokok : Állandóan követett bírói gyakorlatunk értelmében halálesetre szóló rendelkezésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom utóörökösnevezést csak abban az esetben foglal magában, ha az meghatározott személy javára szól, mert csupán ilynemű intézkedéseknek tulajdonítható az a jogi hatály, hogy az örökösre szálló vagyon annak halála után a kijelölt harmadik személyre maradjon; de ily harmadik személy megnevezése nélkül s így rendszerint az örökös iránti gondoskodás célzatával rendelt elidegenítési és terhelési tilalom az öröklési jog szabályozása szempontjából jogi hatállyal nem bír, következéskép az örökösre ilyen lilalommal szállott vagyon nem a tilalmat létesítő örökhagyónak, hanem az örökös elhunytával ez utóbbinak hagyatékát képezi. A St. Ráda által 1893. évi július hó 30-ik napján alkotott végrendeleten alapuló elidegenítési és terhelési tilalom nem szól az alperes javára, hanem általánosságban harmadik személy meg-, nevezése nélkül csupán az örökösül kinevezett St. Szlavkót tiltja el a reá hagyott ingatlanok elidegenítésétől és megterhelésétől; a végrendeletnek ez az intézkedése tehát az alperes javára szóló utóörökösnevezést nem foglalván magában alperes az 1911. évi május hó 18-án elhalt St. Szlavkó után maradt ingatlanokat nem a St. Ráda által alkotott végrendelet alapján, hanem mint St. Szlavkónak törvényes örököse örökli; ebben a minőségben pedig mint a nevezett St. Szlavkónak oldalági örököse az özvegynek özvegyi jogát tűrni tartozik. * ¥ = A ptk. Ivjav. 1635. §. 2. bek. értelmében, ha az örökhagyó megtiltotta örökösének, hogy az örökséget eldegenítse: kétség esetében az örökös törvényes örököseit kell utóörökösökké nevezetteknek tekinteni. Az özvegyi jog szempontjából ez nem okoz változást, mert ilyen esetben az egyenes örökös özvegyének özvegyi joga is az utóörökösödés erejével van biztosítva, az 1634. és az ebben felhívott 1599. §. szerint. 35. Ha az utóöröklési jog ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az előörökös kiskorúságában haljon meg : ez a feltétel nem állolt be, ha az előörököst nagykorúsították, mert a törvény nem tesz különbségei a 2í-ik életév betöltésével beállolt teljeskorúság és a nagykorúsítás által szerzett teljeskorúság jogi hatálya közf. (Kúria 1914. nov. 30. 3393/914. P. sz. 1. p. t.)