Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Magánjogi Döntvénytár. 400 Iv értékű volt, annak leiében 200 K-ban volt megállapítandó. ,1913. dec. 16. 3029/913. A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja, mindazonáltal az elsőbíróság íteletére is kiható az^al a részleges változtatással, hogy a felperes kötelesrészét a másodrendű alperes sel szemben 200 K helyett 187 K 50 f-ben állapítja meg. Indokok: A p i 39. tsz. jkvbea felvett ingatlanból a hagyatékhoz tartozó jutaléknak értéke helyett a kir. Kúria annak a felperes állal kifizetett vételárát vette a kötelesrész megállapításánál irányadónak; mert felperes nem magát az ingatlant ajándékozta fiainak s ezek közt az örökhagyónak is. hanem annak 375 frt-ot, azaz 750 K-át tevő vételárat; következőleg a felperest kötelesrész nem az említett ingatlan értékéből, hanem az ingatlanért általa kifizetett vételárból illeti. - Mjogí Dlár III. 120., V. 19. 31. Ahol a második feleség özvegyi joga töruény szerint egy gyermekrész haszonélvezetében van megállapítva, ezt a haszonélvezetet kiterjeszteni akkor sem lehet, ha az özvegy eltartására több lenne szükséges. (Kúria 4914. október 14. 1889 1914. P. sz. I p. t.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 1840: VIII. t.-c. 18. §-a szerint, ha a lemenő ági örökös az örökhagyó előbbi házasságából származott, a'volt jobbágy özvegye özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrészt követelhet haszonélvezetül. Minthogy pedig örökhagyónak az első feleségétől csak egy gyermeke származott, az özvegyet mint örökhagyó második feleségét a felperessel, mini a korábbi házasságból származott egyedüli gyermekkel szemben az örökhagyó hagyatékából s így a felperes örökrészéből, ide értve a lakóházat is, még pedig arra való tekintet nélkül, hogy eliailására mennyi szükséges, van-e magánvagyona és rászorul-e az özvegyi tartásra, vagy nem? fél resz illeti haszonélvezetül. (1913. dec. 2. 3799/913. P. sz) 3*