Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

9'> Magánjogi Döntvénytár. és napnak felemlítése nélkül határozottan az 1881-ik évet jelölte meg. Mert továbbá a Nyílra megye árvaszéke 2335 1885. számú meghagyása következtében foganatosított nyomozásról a körjegyző által 1885. évi május 14-én lelvelt jegyzőkönyv s a nyomozás eredményének megfelelően ugyanakkor kiállított helyhatósági bizonyítvány szerint, amelynek alapján a nevezett árvaszék az alperes részére 8667/885. szám alatt hozott végzésével az 1877 : XX. t.-c. 28. §-a értelmében gondnokot rendelt, — az alperes eltűnésének idejéül ugyancsak a hónapnak és napnak felemlítése nélkül — szintén az 1881-ik év van megállapítva. Hasonló eredményre vezet a NB. 2. /. alatti községi bizonyítványnak az a tartalma is, hogy alperes az 1880—1881. évek valamelyikében távozott ismeretlen helyre. Minthogy az állandó bírói gyakorlat szerint az 1868 : LIV. t,-c. 523. §. b) pontjában meghatározott 30 év a fennforgó esetben az eltűnés évének utolsó napjától, vagyis az 1881. évi december 31-étől számítandó, ettől pedig a 30 év a holttányilvánítási eljárás megindítását szorgalmazó kérvénynek az 1911. évi augusztus 11-én történt beadásakor még nem telt el; minthogy továbbá a kir. Kúriának 32. számú döntvénye, ennek világos tartalmából kitetszően csak a teljesítésre irányuló követelésekre vonatkozó perekben alkalmazható : nyilvánvaló, hogy felperesek kei-esete időelőtti. — Ellenkező véleményen van Kovács Marcel Pp. magy. ad 396. I. — A távollét idejének számítására nézve I. most már Pp. 733. §. 78. Megtámadható az aránytalanul magas ügyvédi utalomdíj iránti szerződés, melynek megkötésére az ügyvéd a felet feldúlt lelki állapotának kihaszjnálásával bírta rá. (Kúria 1915. január 14. 2736/1914. P. sz. VI. p. t.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletének az iratoknak az ügyvédi kamara választmányához leendő áttétele iránti rendelkezését fellebbezés hiányában nem érinti, fellebbezett egyéb részeit pedig helybenhagyja. indokok: A magánjogi ügyletek érvényessége nem csupán az öntudatos akáratejhatározást teljesen kizáró elmebetegség fennforgása alapján, hanem oly esetben is megtámadható, amidőn az