Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

18 Magánjogi Döntvénytár. felvett s ugyanakkor általa a végrendelkező és két ügyleti tanú részéről aláírt közjzői okiratot, mely két ivből áll, a következő napon K. M. v—i közjegyző irodájában látták el a hivatalos pecséttel és ugyanakkor fűzték össze a két ívet és a zsinór két végét akkor pecsételték le. Az 1874: XXXV. t.-c 66. §-a úgy rendelkezik, hogy ha a közokirat több ívből áll, ezek zsinórral összefűzendők s a zsinór két vége az utolsó lapon a közjegyző pecsétjével megerősítendő. A törvény eme rendelkezésének elmulasztása azonban a 68. §. második bekezdésében felsorolt azon eseteken kívül esik, amelyeknek hiányában a közjegyzői okirat közokirat erejével nem bir. Azt a felperes nem is állítja, hogy az okirat egyik vagy másik íve kicseréltetett volna. Az idézett t.-c. 79. §-ában a—g) pontok alatt megvannak határozva azon kellékek, amelyeket a közjegyzői okirai bevezetésének, illetve záradékának magában kell foglalnia, s a g) pont szerint a záradékhoz tartozik az a) és b) alatt említett személyek aláírásán kívül az okiratot felvevő kir.- közjegyző pecsétje is. A pecsét alkalmazása annak a megerősítésére szükséges, hogy a kir. közjegyző (vagy helyettese) hivatalos minőségben járt el. Arra nézve azonban, hogy a közjegyzői okiratot azonnal az aláírás megtörténtekor s a fél és az ügyleti tanúk együttes jelenlétében keliene a hivatalos pecséttel ellátni s hogy az okiratot közokirali jellegétől fosztaná meg a kir. közjegyzőnek az az eljárása, hogy a székhelyén kívül felvett okiratot, annak a 79. §. a) és b) pontjában említett személyek részéről történt aláírása után nem egyidejűleg, hanem utólagosan az irodájában látja el a hivatalos pecséttel, sem az 1874: XXXV. t.-c, sem más későbbi törvény intézkedést nem tartalmaz. Sőt az idézett t.-c. 79. §-a úgy rendelkezik, hogy az ügyleti tanúknak csak azon időpontban kell jelen lenniök, midőn az okirat felolvastatik és aláíratik, s a 79. §. e) pontja szerint a közjegyzői okirat záradékának azt kell magában foglalnia, hogy az okirat a feleknek a tanúk jelenléteben olvastatott fel. A kir. Kúriának 80. sz. polgári döntvénye szerint pedig, az 1874 :XXXV. t.-c. 82. §-ának a) és b) pontjában előírt érvényességi kellékeknek megfelel a közjegyző által felvett végrendelet akkor is, ha a másik közjegyző, vagy két lanú csak az írásba foglalt végrendelet felolvasásánál, tartalmának a végrendelkező részéről történt jóváhagyásánál és aláírásánál van jelen, s a döntvény indokolása kimondja, hogy a közvégrendeletek felvételénél a tanúk közreműködésének célja azoknak fokozottabb hitelességgel való felruházása, s ez a cél teljesen el van érve azzal,