Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

14 ö Magánjogi Döntvénytár. rendes útján ugyanazt a tényállást érvényesíthesse, amelyet a kivételes eljárásban érvényesített s ugyanazt a kérdést döntesse el, amely a kivételes eljárásban jogerősen már eldöntést nyert. (Kúria 1944. március 10. 2722/1913. P. sz. IX. p. t.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy a törvény szék fellebbezési bíróságának ítélete, amely az alperes állal 1909. november 11-én eszközölt felmondást érvényesnek mondotta ki és őt az alperestől bérelt üzlethelyiségnek és lakásnak 1910. május 1-én leendő kiürítésére és visszabocsátására kötelezte, téves; mert ő a felmondásra nem nyilatkozott és ezért alperes köteles lett volna a bpesti székesfővárosi lakbérleti szab. 35. §-a értelmében a felmondás érvényessége iránti pert a felmondástól számított nyolc nap alatt folyamatba tenni, m nlhogy azonban keresetét csak 1910. február 8-án adta be, amikor már a felmondás hatályát vesztette, az 1910. május l-re vonatkozó felmondás érvényesnek kimondható nem lett volna. Minthogy ezek szerint ő a téves alapon nyugvó ítélet folytán kénytelen volt a bérleményt visszabocsátani, az ezzel szenvedett kárának fizetésére kérte alperest kötelezni, vitatván azt is, hogy ő akkor, midőn 1909. november 1-től a korábbi bérlőtől a bérletet kocsmaüzletének megvételével kapcsolatban átvette, a házgondnoktól és házfelügyelőtől szóbeli biztosítást nyert aziránt, hogy a bérlet felmondás, vagy a ház lebontása, illetve eladása úlján legalább 2—3 évig megszűnni nem fog, s hogy alperes tekintettel arra, hogy ő a bérleményt csak 1909. november 1. vette át, a lakbérleti szab. 26. §-a értelmében a bérletel 1910. november 1. előtt különben sem mondhatta volna fel. A 4873/94. I. M. E. rend. 18. §-ának második bekezdésében foglalt ama rendelkezésből, hogy a rendelet által szabályozott eljárásban jogsérelmet szenvedett igényét a törvény rendes útján érvényesítheti, kétségtelen, hogy a fél nincs attól elzárva, hogy a törvény rendes útján ugyanazt a tényállást érvényesíthesse, amelyet a kivételes eljárásban érvényesített s ugyanazt a kérdést döntesse el, amely a kivételes eljárásban jogerősen már eldöntést nyert. A kereset azonban alaptalan, mert felperes a felmondásra nyilatkozott, amennyiben a felmondás megtörténte után a lakásfelmondás érvényességének kimondása s a bérelt helyiség visszabocsátása iránt indított perben a H) a. iratot, melyben a lakók a háztulajdonost arra kérik, hogy az 1910. májusi negyedre szóló