Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

7S Magánjogi Döntvénytár. (50. Kártérítési kötelezettség a végrehajtási joggal való visszaélés esetében. (Kúria 1914 január 15. 879/913. P: sz. V. j>. (.) A kir. Kúria: Mindkél alsóbíróság ítéletét megváltoztatja, elsőrendű alperes Sz. A. kártérítési kötelezettségét leiperes irányában megállapítja és az elsőbíróságol a kár mennyisége kérdésében határozathozatalra utasítja. Indokok: A kir. Kúria a tanuk vallomásával bizonyítottnak veszi, hogy a keresethez A) alatt csatolt szerződéssel felperes cég 1909. év június havában P. I -nek bérbeadta azt a zongorái, melyet elsőrendű alperes házbértartozás miatt 1910. évi január 5-én bírói árverésen eladatott. A kir. Kúria megállapítja, hogy P. I. harmadrendű alperes (aki a másodrendű alperesnél, mint elsőrendű alperes bérlőjénél albérletben lakott) az 1909/1910. tanévben az orsz. m. kir. zeneakadémiának rendes növendéke volt és hogy reánézve a zongorajáték mint melléktárgy kötelező tantárgyként volt meghatározva, amivel a dolog természeténél fogva együtt járt, hogy a zongorajátszást folytonosan gyakorolnia és e végből zongorával lendelkeznie kellelt. Ez alapon tehát meg kellett állapítani azt is, hogy a felperes által bérbeadóit zongora P. I.-re nézve a V. N. (1908: XLI. t.-c.) 2. §-a 12. pontjának tekintete alá eső taneszköz volt, mely mint ilyen, olykép van kivéve a végrehajtás alól, hogy azt még lakbértarlozás fejében sem és a végrehajtást szenvedőnek beleegyezésével sem lehet lefoglalni (V. N. 2. §. első bekezdés), amehnek végrehajtási leloglalását léhát a végrehajtást foganatosító bíróság előterjesztés nemlétében is hivatalból tartozik megsemmisíteni. A végrehajtási iratok bizonyítják, hogy elsőrendű alperes a kérdéses zongorát másodrendű alperesnek 150 K negyedévi házbértartozása és járulékai fejében 1909. évi november hó 24-én vétette bírói foglalás alá és perbeli képviselője által 1909. évi december hó 3-án sürgette az 1910. évi január 5-én megtartott árverés kitűzését, hololt a jelen kereset kézbesítésére vonatkozó vélívek tanúsítása szerint elsőrendű alperes a jelen keresetnek perfelvételre idéző végzéssel ellátott példányát és a felperes egyidejű 180 K letétének bírói elfogadásáról szóló végzést 1909. évi november hó 10-én vette kézhez, a jelen kereset beadása idején azonban elsőrendű alperes a szóbanforgó zongorát még végrehajtásiig le nem foglaltatta, hanem lakbérkövetelésének biztosítása végeit csak