Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvény tár. Átjárás szolgalmának elbirtoklása. (Kúria 1913. dec. 4. 4122/4913. P. sz. IV. p. t.) A budapesti kir. tábla: A fiumei kir. törvényszéknek az alperest marasztaló ítéletét helybenhagyja; mert a Áptk. 312. §-a szerint a jog birtokát úgy szerzik meg, ha azt valaki saját nevében gyakorolja (használja); az 1460. §. pedig úgy rendelkezik, hogy az elbirtokláshoz megkívántatik, mikép valaki azt a dolgot vagy jogot, mely eképen szerzendő, valósággal bírja. Szükséges tehát, hogy valaki, valamely meghatározott jogot gyakoroljon és pedig a maga nevében, a maga részére, illetve telki szolgalmaknál az uralgó telek érdekében, mint annak tulajdonosa. Mindez az alperest illetőleg bizonyíttatott. Téves alperesnek az az érvelése, hogy felperesnek ezenfelül ki kellett volna mulatnia, hogy az alperestől, illetve jogelődeitől követelte volt, hogy az átjárás gyakorlását kötelezőleg tűrjék; mert a szolgalom tartalma már magában is az ingatlan feletti közvetlen, habár korlátolt uralomnak minősül s így a szolgáló telek tulajdonosának akarata a birtoklás, illetve elbirtoklás szempontjából közömbös. Minthogy továbbá az ingatlanon átvezető útat az alperes az ingatlan megszerzésekor is láthatta, ebből rendes gondosság mellett meggyőződhetett arról is, hogy felperes az átjárási szolgalmat gyakorolja. (1912. május 14. 6918/911. sz.) A kir. Kúria: Sem a semmisségi panasznak, sem a rendkívüli felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. * * = L. Magánjogi Dtár VII. 83., VI. 158. és az ott idézett eseteket. 47. Egyetemleges jelzálogjog esetében a törvény a hitelezőt nem jogosítja fel arra, hogy követelésének az egyik adóstárs elárverezett ingatlanának vételárából leendő kielégítéséről lemondva, kielégítését egészen a másik adóstárs még el nem árverezett ingatlanának vételárából követelhesse.