Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. is jogosítva van, ha a per megindításához egyházhatósági felhatalmazás igényeltetik ; annak megbirálása pedig, vájjon a perjel egyházhatósági jóváhagyás nélkül felperesként felléphetett-e, mint a kereshetőségi jogra vonatkozó kérdés, a per érdemében ítélkező bíróság köréhez tartozik. Dtár r. f. XXII. 58. — Az egyházi rend egyedül a rendfőnök képviseletében támadható meg perrel. Dtár uj f. VIII. 57. — A Guria 1. tanácsának elvi jelentőségű határozata szerint a róm. kath. hitközségeket vagyonjogi ügyeikben a bíróságok előtt a megyés püspök képviseli. Magánjogi Dtár II. 77. 2. A feleség vagyonára örökösül egyharmadrészben férjét, kétharmadrészben serdületlen leányát nevezi meg, azzal, hogy ha leánya törvényes örökös nélkül hal el, a kétharmadrész is férjére szálljon. A leány 9 éves korában elhalt. Kimondatott, hogy substitutio pupillaris esete forog fenn és hogy ^törvényes örököse alatt csak a leány leszármazol, nem pedig anyai oldalrokonai volnának érthetők és ekként a leány után nem az anyai oldalrokonok, hanem az atya örököl. (Ouria 1912 nov. 19. 1751/912. sz. a. L p. t.) A pozsonyi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét elutasító részében helybenhagyja. Indokok: Néhai H. J.-né a felperesek által érvényesnek elfogadott végrendeletében vagyonának egyharmadát férjének, kétharmadát pedig egyetlen leányának, H. J.-nak hagyta azon megszorítással, hogyha leánya törvényes örökös nélkül hal el, a kétharmadrész is férjére szálljon. H. J. 1908-ban leszármazók nélkül elhalt. Az a kérdés tehát, hogy megnyilt-e az utóöröklési jog a néhai H. J.-né hagyatékának H. J. által örökölt kétharmadára, mivel felperesek azt vitatják, hogy törvényes örökösök alatt nem csupán a leszármazók, hanem az oldalági örökösök is értendők, s igy az öröklési jog őket, mint néhai H. J.-né testvéreit s illetve testvérének leszármazóit illeti meg. A végrendelet magyarázatánál nem a végrendelkező által használt szavak betüszerinli értelme, hanem a végrendelkező szándéka az irányadó. Az pedig, hogy mi volt a végrendelkező szándéka, a körülményekből állapítandó meg. H. J. az édesanyjának H. J.-nénak halálakor l3/* éves