Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 3 volt. Eszerint tehát az az eset forog fenn, amidőn serdületlen korú örökös részére neveztetik utóörökös (substitulio pupillaris). Az utóörökös-nevezésnek pedig ily esetben az a czélja, hogy az örökösnek serdületlen korban, vagy 12. évének elértével ugyan, de kiskorúságában és végrendelet hátrahagyása nélkül való elhalálozása esetében a vagyon a kijelölt utóörökösre szálljon. Ezzel szemben a végrendelkező által használt kifejezésnek nem lehet azt az értelmet tulajdonítani, hogy H. J. utóöröklési joga csak akkor nyilik meg, ha leányának, H. J.-nak egyetlen törvényes örököse sem lesz életben ; mert eltekintve attól, hogy örökhagyó azt a kijelentést tette, hogy vagyonának kétharmada is férjére szálljon az esetre, ha leánya törvényes utódok nélkül halna meg, H. J.-nénak a végrendelet alkotásakor mind a hat testvére életben volt s igy még csak feltételezni sem lehet, hogy örökhagyó arra számított volna, hogy férje az utóörökös, testvéreit, esetleg ezeknek leszármazóit túlélje. Ezek szerint a végrendelkezés azzal a világos czélzaltal tétetett, hogy felpereseket az öröklésből kizárja s a hagyatéki vagyont H. J.-nak kiskorúságában való elhalálozása esetében a férjének, alperesnek juttassa. Minthogy pedig H. J. 9 éves korában halt meg s igy a végrendelet hatálya nem szűnt meg, helyes az elsőbiróságnak az a jogi döntése, hogy alperes öröklési jogát H. J.-nak közvetlenül H. J.-nétól örökölt vagyonára megállapította s felpereseket keresetükkel elutasította. (1912 jan. 49. 1926/911.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét indokaiból s annyival is inkább helybenhagyja, mert a H. J.-né által végrendeleti örökösévé kinevezett kiskorú leánya, H. J., apjának életében törvényes Örökösök nélkül el nem halálozhatott, amennyiben az ági vagyonban törvényes öröklésre hivatott összes oldalági örökös kihaltával ez a vagyon az éleiben levő apára, az alperesre szállana : kövelkezéskép végrendelkező az utóörökös-nevezéssel kapcsolatosan használt cctörvényes örökös» alatt csupán kiskorú leányának netáni leszármazóit érthette. = V. ö. Magánjogi Dlár II. 51., 167., III. 132, 133., 172., 174., 202., 227., IV. 87., 94., 95., 115., 186., 187., V. 65., 81., VI. 11., 25., 148. sz. esetekkel es jegyzeteikkel, továbbá a következő (VII. 3.) esettel. 1*