Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 283 lező biztosítás alá eső munkás a bejelentés elmulasztása esetén is biztosítottnak tekintendő. Az idézett tcz. 158. §-a s a 49,157/908. VI. sz. kereskedelmi miniszteri rendelet értelmében pedig a betegsegély és baleset esetére biztosított személyek vagy igényjogosult hozzátartozóik s az országos munkásbetegsegélyző s balesetbiztosító pénztár közt betegségi segélyekből és baleseti kártalanításból folyó vitás ügyek eldöntésére a kerületi munkásbiztositó pénztár választott bírósága illetékes. Minthogy felperes nem állította, hogy alperes gondatlansága jogerős ítélettel megállapittatott, minthogy a kötelező munkásbiztosítás alá eső munkásnak a munkásbiztositó pénztárnál való bejelentés elmulasztása által a munkaadó és munkás, illetve jogutódai közt jogviszony nem származik; és mivel alperes mint gyógyszerész néhai P.-t mint kocsist alkalmazta, minek folytán alkalmaztatásából folyólag az 1907. évi XIX. tcz. 3. §-a szerint balesetbiztosítási kötelezettség alá nem esett: ennélfogva alperes havi tartásdíj fizetésére kötelezhető nem volt azon az alapún, mivel P. Gy.-vel szemben a munkásbiztositást elmulasztotta. Nem alapos azon felperesi állítás sem, hogy alperes azért köteles felperesnek kártérítést, illetve tartásdijat fizetni, mivel a szódavizet bizoi-ytalan rozoga járművön szállíttatta s a kocsi helyreigazításáról nem gondoskodott, mivel alperes tagadásával szemben ezt felperes mivel sem igazolta ; mert a tanuk szerint stb. az nyert beigazolást, hogy a kocsinak más baja nem volt, mint hogy a baleset folytán a rúdja eltörött, ennélfogva felperest keresetével elutasítani kellett. (1911 ápr. 29. 1857/91 1.) A győri kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét, amennyiben a keresetet azért utasította el, mert a felperes halálát okozó baleset körül alperest gondatlanság nem terhelte, indokaiból helybenhagyja. Amennyiben pedig felperes az 1907 : XIX. tcz.-re alapított keresetével is elutasittatott, azért volt helybenhagyandó, mert a felperes férje az alperesnél kocsis, tehát nem ipari vagy gyári alkalmazott volt, s igy az id. tcz. 3. §-a szerint balesetbiztosítási kötelezettség alá nem eseti, a bejelentés elmulasztása okából tehát felperes ezen törvény alapján alperes kártérítési kötelezettségének megállapítását sikerrel nem kérheti. Terhelné alperest kártérítési kötelezettség csak az 1900. évi XVI. tcz. alapján, amennyiben felperes férjét, mint gazdasági külső cselédet az országos gazdasági munkás és cselédsegélypénztár rendkívüli tagjául fel nem vétette. Minthogy azonban felperes ezen alapon az alperest már megperelte s alperes az idézett tcz. 22. és 17. §-ai szerint igényelhető 400 K segélyt