Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 277 tatását, sem egyéb kártérítést alperesektől követelni nem jogosult; a másodrendű alperestől pedig, mint a beérkezett pályamüvek előzetes megvizsgálására s illetőleg véleményes jelentés beterjesztésére kiküldött bizottság egyik tagja s előadójától annál is kevésbbé, mert az nincs bizonyítva, hogy másodrendű alperes terhére a felperes részéről panaszolt szabálytalanságok és mulasztások valóban fenforognak, hogy azok az elsőrendű alperes döntésével okozati összefüggésben állottak és hogy felperes a pályadíjtól a másodrendű alperes rosszhiszemű eljárása következtében esett el. Minthogy pedig a másodbiróság Ítélete ennek a most kifejtett jogi álláspontnak lényegileg megfelel, a másodbiróság Ítéletét felhozott és felhívott indokainál fogva helyben kellett hagyni. V. ö. Magánj. Dtár V. 34. sz. esettel és jegyzeteivel. 179. A földmiuelésügyi miniszter az 1894- : V. tcz. végrehajtása körüli jogköréből folyólag a telepessel érvényesen állapodhatik meg szerződés utján mindama feltételek és részletek tekintetében, amelyeket a telepítés eredményessége érdekében mind a kincstár, mind a telepes szempontjából megszabni szükségesnek tart, és amelyek a sajátos telepítési intézményből, ennek gazdasági természetéből és jelentőségéből önmaguktól folynak. Nem ütközik tehát az 1894-: V. tcz-be annak kikötése, hogy az a telepes, aki a neki adott telepet nem a saját erejével házilag miveli, a telepből kimozdítható. — Nem változtat ezen az sem, hogy a telepes híJelezői a telepesnek haszonvételi jogát végrehajtás utján birói zárlat alá helyeztették és a telepet a zárgondnok kezeli a hitelezők javára olyképpen, hogy azt majd haszonbérbe adja, majd pedig feles mivelésre engedi át, (Curia 1913 június 27. G. 8/1913. sz. a.)