Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

262 Magánjogi Döntvénytár. nemileg nem közösült, az esetben az 1907 július 3-án születelt kisk. S. M.-t s az 1909 június 28-án született kisk. S. R -t törvénytelen származásúnak mondja ki. Indokok: Felperes előadja, hogy volt nejével 1906 január hó 2-án lépett házasságra, azonban csak 1906 jan. 28-ig éltek együtt, mert akkor volt neje őt elhagyta, visszatért A—ra szüleihez, ahol közös háztartásba és ágyasságba is lépett L. I.-vei, akivel most is együtt él s amely viszonyból az 1907 július 3 án született M. és 1908 január 28.-án született R. gyermekek származtak. Minthogy pedig azon idő óta, hogy az alperes őt elhagyta, az alperessel sohasem érintkezett és vele nemileg nem közösült, de még az együttélés ideje alatt sem közösült vele s igy ki van zárva, hogy a tőle külön községben és más férfival ágyasságban élő elsőrendű alperes gyermekei tőle származtak volna s minthogy a volt nejével kötött házassága ennek erkölcstelen életmódja miatt jogerősen már fel is bontatott, kéri, hogy az alperestől született M. és R. nevü gyermekek törvénytelen származásúaknak mondassanak ki. Felperes szerint ama vélelem, hogy a házasság fennállása alatt született gyermekek törvényesek, azon feltevésen alapszik, hogy a házasfelek együtt élnek, ott tehát, ahol annak ellenkezője van bizonyítva, vagyis a tartós különélés ténye, ezen tény előtt a vélelem hátrálni kénytelen, minthogy pedig a válóperben a különélés bizonyittatott s az is, hogy ennek tartama alatt az elsőrendű alperes L. I.-vel együtt és ágyasságban élt, ennélfogva kizártnak tekintendő, hogy a kiskorú gyermekek logamzási időszakában volt nejével érintkezett volna, egyébként annak bizonyítására, hogy neje őt mily körülmények között hagyta el s hogy vele még a rövid tartamú házassági együttélésük ideje alatt sem közösült, tanukra hivatkozott. A házasságbontó perben megállapittatott, hogy a felperes elsőrendű alperessel 1905 január 2-án lépett házasságra, hogy 26 napi együttélés után alperes a felperest elhagyta, hogy 1906. év őszén L. I.-vel ágyasságba lépett s azt a viszonyt még most is folytatja. B. és D. tanuk szerint a felperes akkor, amikor nejét a házhoz hozta és utóbbi dolgozni nem akart, kijelentette, hogy addig nem közösül nejével, mig makacsságával fel nem hagy, a nő viszont B. és T. tanuk szerint azt a kijelentést tette, hogy neki a férje nem kell s hogy érintetlenül távozott el a férjétől. Minthogy pedig ily előzmények után, bár kevés valószínűség szól amellett, hogy a felperes a különélés ideje alatt s különben is L. I.-vel ágyasságban élt volt nejével a törvénytelenittetni kért kiskorú gyermekek fogamzási időszakában nemileg érintkezett