Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)
Magánjogi Döntvénytár. 237 tésének elmulasztása egymagában a szerződés lényeges feltételét alapjában meg nem támadja azért, mivel ezeknek az adóknak összege a haszonbér összegéhez arányítva, ennek csak kis járulékát képezi. A felperes ugyanis keresetében azt sérelmezte, hogy az alperes az adók fizetését felszólitás ellenére nem teljesítette és tényállásként állapíttatott meg, hogy ez a felszólítás 1911 július 10-én kelt F) a. levélben történt, az alperes pedig nemcsak hogy ennek a felszólításnak meg nem felelt, hanem a perben is folytonosan azzal védekezett, hogy ő az adók fizetését magára nem vállalta, amely tényével az adófizetési kötelezettség teljesítését mindvégig nemcsak a múltra, hanem a jövőre nézve is egyenesen megtagadta, minél fogva helytelenül mondotta ki a felebbezési bíróság azt, hogy a felperes az adók fizetésének megtagadását nem sérelmezte, és hogy az adók fizetése körüli mulasztás az alperes terhére meg nem állapitható. Az alperest az adók megtérítésére kötelező ítéleti marasztalás pedig mutatja, hogy ezek az adók a haszonbér összegéhez viszonyítva nem valamely kis járulékot, hanem tetemes összegeket tesznek ki, melyek megfizetésének elmulasztása a szerződés lényegébe vág. Való ugyan, hogy a bírói gyakorlat szerint a haszonbérleteknél a haszonbérlő által fizetni elvállalt adók pontos fizetésének puszta elmulasztása akkor, ha ezek az adók a szerződő felek akaratából a haszonbér részének nem nyilváníttatnak, a szerződés megszüntetésére rendszerint jogos okul nem szolgálhat, ámde a fenforgó esetben az alperes nemcsak hogy az elvállalt és már esedékessé vált tetemes összegű több évi adóknak a kifizetését mulasztotta el, hanem azoknak még a hátralevő hosszú haszonbérleti időre való megfizetése iránti kötelezettséget is megtagadta és ezzel a felperest még a jövőben is adófizetési kényszernek és adóvégrehajtásoknak igyekezett kitenni; ugyanazért az adók fizetésének nemcsak a múltra meg nem fizetése, hanem a jövő évekre való konok megtagadása és tehát a felperes fontos érdekébe és igy a szerződés lényegébe vágó mulasztás forogván fenn, az alperesnek ez a magatartása jogos okul szolgálónak tekintendő a szerződés időelőtti felbontására. Végül alaposnak találtatott a felperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabály sértésével mondotta ki a felperes szerződés-megszüntetési jogát elenyészettnek azon az alapon, hogy a felperes az alperes fizetési mulasztásának tudomására jutása után az A) a. főszerződést módosító 1912. febr. 2-án kelt függelékben meghatározott uj megállapodást létesítette.
