Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

236 Magánjogi Döntvénytár. felebbezési bírósági ítélet ellen a felperes él 1912. D. 383/8. sz. a. felülvizsgálati kérelemmel. Az idevonatkozó kereset az A. a. szerződési okirat 4., 6. és 9. pontjaira volt alapítva, amelyek szerint az alperes köteles volt a Ch. Andrással és St. czel kötött szerződésen alapuló vízvezetési jogért kötelezett dijat fizetni, továbbá minden néven nevezendő adókat, a házbéradót, a III. osztályú kereseti adót, az ezen haszonbérlet (Pachtung) után eső adót, az útadót és a fenti összes adók után eső megyei és községi adókat és végül a szerződés utáni illetéket az adóhivatalba befizetni, ezeknek a fizetési kötelezettségeknek azonban eleget nem tett, ugy hogy a felperes volt kénytelen ezeket a fizetéseket az alperes helyett teljesíteni, a szerződési okiratban pedig kiköttetett, hogy a felperes jogosítva van a szerződést negyedévi felmondás előrebocsátásával megszüntetni abban az esetben, ha a haszonbérlők a szerződési okiratban foglalt bármely kötelezettségüknek pontosan eleget nem tennének. A felperes ezzel a felmondási jogával 1912. szept. l-re az 1912. június 14-én kelt levelével élt is, de az alperes ezt a felmondást a C) a csatolt válaszlevél tartalma szerint el nem fogadta és a felperes egyszersmind az alperes helyett kifizetett összegek megtérítése iránti keresetet is megindította, amely jogigényéről már fentebb volt szó. Ezeknek előrebocsátása után alaposnak találtatolt a felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi szabályt sértett, amikor az indokolásban kimondotta azt, hogy az alperes részéről azért nem forog fenn mulasztás az adó meg nem fizetése körül, mert az alperes ezt a kötelezettséget vitássá tette; mert amikor a kir. Curia is a szerződési okirat 6. pontját akként értelmezte az alperes helyett kifizetett összegek megtérítése iránti kötelezettség tekintetében, hogy az alperes a felperesre kirovandó járadékadó fizetését is magára vállalta és ez alapon az alperest az adó megtérítésére is kötelezte, ebből jogilag következik, hogy az alperesre nézve az adó meg nem fizetése mulasztásnak minősítendő és ennek a minősítésnek nem állt útjában az a tény, hogy az alperes az adó elvállalása iránti kötelezettségét már a kereset előtt is, és a perben is alaptalanul vitássá telte. De alapos a felperesnek az a panasza is, hogy anyagi jogszabályt sértett a felebbezési bíróság azáltal is, hogy indokolásában kimondotta azt, hogy az adott esetben a szerződés megszüntetésére indokul szolgáló mulasztások az alperes terhére meg nem állapithatók és hogy a felperes a perben nem azt sérelmezte, hogy az alperes a szerződésileg őt terhelő adók megfizetését egyenesen megtagadta és végül, hogy az adók fize-