Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 233 levő téglagyárat, a laképületekkel, igazgatósági irodával, gyári helyiségekkel s a gyárhoz tartozó bekerített és a J. Andrástól vásárolt szántófölddel, a gépekhez tartozó alkatrészekkel és vízvezetékekkel, valamint a pótszerződés alapján beszerzett uj gépekkel, száritókészülékekkel és hivatalnoki lakással együtt a felperesnek nyolcz nap alatt végrehajtás terhe mellett birtokába bocsássa. Indokok : I. Az alperesnek a helyette kifizetett összegek megtérítése iránti perben 1912 D. 384/7. sz. a. hozott felebbezési bírósági ítélet ellen 1912 D. 384/9. sz. a. beadott felülvizsgálati kérelmében a S. E. 185. §-a b) pontjára, illetőleg 166. §-a és a 27. §. 1. pontjára alapítottan felhozott az a panasza, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt sértett, amikor nem vette figyelembe azt a hivatalból is észlelendő pergátló körülményt, hogy a polgári pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie, alaptalannak találtatott. Az alperes helyett kifizetett összegek iránt támasztott keresetnek tárgja az volt, hogy az alperes térítse meg az általa szerződésileg elvállalt összegeknek és ezek közt a haszonbérlet után a felperes terhére kivetett járadékadó és pótadóknak a felperes állal helyette kifizetett összegét. Az alább kifejtendők szerint és a megállapított tényállás szerint az A) a haszonbérleti szerződéssel az alperes, mint egyik egyetemlegesen kötelezett haszonbérlő magára vállalta a felperesnek járó haszonbérösszeg után terhére kivetendő járadékadónak és pótadóknak kifizetését és ezeket az adókat a kir. kincstárnak ki nem fizette s így azokat a felperes volt kénytelen helyette kifizetni. Ebben a perben pedig nem az a kérdés döntendő el, hogy az illetékes pénzügyi közegek a felperes terhére kivetett járadékadót helyesen és törvényes mérvben vetették-e ki, hanem az, hogy amely adó a felperes terhére kirovatott és amelyet ő megfizetni volt kénytelen, neki megtéritessék-e ? Ezt a megtérítési pert pedig nem kell más hatósági eljárásnak megelőznie, mert alperesnek az a mulasztása, hogy ő tudva a felperes terhére kivetendő járadékadó megfizetésének elvállalásáról, a kivetés körül annak idején saját érdeke ellenére nem érdeklődött, a kivetésnek vagy mérvének esetleg helytelensége miatt csakis a per folyama alatt tett a pénzügyi hatóságok előtt lépéseket, a felperest nem fosztja meg attól a jogától, hogy az illetékes pénzügyi hatóságok részéről reá kivetett és az alperes helyett tényleg kifizetett adóösszegeket az alperes részéről tett lépések eredményének bevárása nélkül követelhesse. Ezekhez képest a S. E. 27. §-a 1. pontjának az az esete,